Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

A tüzelős istálló berendezés szépen mutatja, hogy abban az ember és az állat szorosan összefűződő életet élt. Az ajtó rendszerint középen nyílott, jobbról és balról egy-egy végjászó húzódott a fal mentén (60. kép). A jászol általában „kemény vesszőből font sövény"-ből készült, részei a láb vagy régebben karó, az ódal, felső peremén a süveg fa, és lój aszóinál a feneke. A tehén jászlának ugyanis nem volt feneke, szárizíket hagytak az alján. A végjászolnak volt a tüzelős istálló egyik végéhez nyári istállót (fészer) építettek, ilyenkor az került a tető nyerges része alá.

73 Tudomásunk van arról, hogy Űriban az istállótető alatt kapott helyet még a faragókamra és a búzáskamra is, az eresz alá pedig takarmányos kötröc került (60. kép). Ez azonban már nyilvánvalóan a tüzelős istállók idejének hanyatlása felé jöhetett szokásba, s talán nem is véletlen, hogy éppen Úriban, ahol az istállók többnyire nem estek messze a lakóháztól. A tüzelős istálló falát általában nem meszelték, csak tapasztották. Űriban azonban szokás volt, hogy az istálló friss tapasztásába az asszonyok az ujjukkal mindenféle növényi figurákat rajzoltak. Ugyancsak Űriban — és ritkábban Sülyben — az istállófalat sárból rakott és tapasztott padkák vették körül, különösen a homlokfal alatt, amin pompásan lehetett üldögélni.

74 81. kép: Tüzelős istálló kerek jászollal Nagykátán (Borzsák Endre szerint) 62. kép: A gémeskút részeinek neve. 410