Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

A GAZDASÁGI ÉPÜLETEK A NYÁRI KONYHA A széles kürtőjű szabad kémény a legmelegebb nyári napokon is kedvező légmozgást nyújtott, elviselhető hőmérsékletet teremtett a pitvarban. Amikor azonban lepadlásolták a kürtőket és a sárból rakott, vas sparherteken főztek, nyáron szinte kibírhatatlan állapotok uralkodtak a „meleg" konyhákban. Ezért aki csak tehette, nyári konyhát épített, vagy a ház végében, gyakrabban azonban az udvar másik oldalán, egy külön épületecskében. Ezzel a legyeket is sikerült valamennyire távol tartani a lakószobáktól. Ahogy a kamrába kerültek a lakószobák idejétmúlt berendezési tárgyai, úgy a nyári konyhába szorulás lett a sorsa azoknak a berendezéseknek és felszereléseknek, amelyek a pitvar konyhásítása után onnan kiszorultak. így szabályos kemencéket építettek a nyári konyhákban tűzpadkával, sőt katlannal, éppen olyat, mint amilyet a benn a házban kamin kéménnyel falaztak el vagy lebontottak. Később ide került a csikótűzhely, az asztalsparhert, és nyilván ez a sors vár majd a gáztűzhelyre is. Érdemes megfigyelni, hogy a korszerűen berendezett lakóházak konyháiban már az idősebb generáció tagjai sem igen hagyják meg a giccses, érzelgős szövegű, hímzett fal védőket, de a nyári konyhában még egészen jól elviselik. „Gondolkodtam rajta, mondta az egyik idősebb asszony Űriban, hogy odaadom a cigányoknak, de aztán eszembe jutott, hogy itt a nyári konyhában meg jók lesznek." 58. kép: Boglyakemence, sárból készült padkával, Farmos (Ikvai Nándor felvétele) 407