Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai
bölcső (neve: teknyüő), ennek a kemence padkáján volt a helye. A mennyezetre felfüggesztett lepedőben ritkán tartották a babát, azt hintának nevezték. 65 Az első háborút követően a talpas bölcső (büöcsuó) lett az általános, ezt, amikor használatban volt, az anya ágya előtt tartották, máskor feltették a padlásra. Egy ilyen helyiségben 6—8, de szükség esetén akár 10 személy is aludt, mert ha arra került a sor, a kuckó, a padka, a lóca, a láda, mind fekvőhelyül szolgált. A régi falusi házak falában sokszor találunk különféle rendeltetésű, kisebbnagyobb bemélyedéseket. így legtöbbször az ajtó és a kemence között, közelebb a kemencéhez, volt egy kisebb mélyedés, amiben — még az első világháború előtt — olaj- vagy zsírmécses égett és világított. A sárból rakott, 80— 100 cm-es falu épületek nagy házában, az ajtó mögött vagy az udvar felé eső falban gyakran készítettek kisebb 50X60 cm-es, 40 cm mély „beépített szekrény"-kéket, amelyeket rendesen bepolcoztak, ajtóval láttak el, s értékesebb dolgokat (biblia, pálinka, iratok) tartottak benne. Ez volt az almárium. Az 1940—1950-es években felbomlott a hagyományos paraszti ház berendezésének rendje, egyre több gyári, városi holmit vásároltak. Az ágyak helyére sezlony, az ácsolt helyett gyári készítésű asztal került, amit már nem szőttes terítővel, hanem viaszkos vászonnal borítottak. A subZódok is előbb-utóbb a szekrík és a tulipános ládák sorsára jutottak, a kamrába kerültek — ha nem a tűzre —, s a helyükön immár akasztós szekrény állt a szobában. A kemencék kikerültével lassan megváltozott a szobák párhuzamos vagy sarkos elrendezési formája is. Az ágyak a hátsó falra merőlegesen, középre és egymás mellé állíttattak, végükben többnyire keresztbe egy heverő. A szekrények a sarkokba kerültek. Az udvari ablak alá húzták az asztalt, egyedül talán a tükör maradt a helyén, mégpedig a szoba főhelyén, az ajtóval szemközt, az utca felé néző ablakok között. A fali tükör helyett sokszor fésülködő asztalt tettek, szinte földig érő tükörrel. A szoba földjét ledeszkázták, egyre értékesebb szőnyegek ke51. kép: Téglából rakott szabad kémény, tetején kereszttel. Tápiósáp, 1984. (Halász Péter felvétele) 40)
