Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

pános ládák. Ahol azonban nagyobb volt a család, ott nem lehetett tisztaszobát tartani. A nagyház berendezése rendszerint szebb, újabb volt, mint a kisházé, s természetesen azon is igen sok múlott, hogy milyen gazdag volt a ház tulajdonosa. Egy módosabb polgár nagy házának az 1920-as években kialakult hagyományos berendezését a következőképpen vázolhatjuk fel (57. kép). Elöl, kétoldalt állott egy vagy két, fehér, vetett ágy aszerint, hogy hány „javakorabeli" asszony volt a háznál. A vetett ágyat ugyanis az asszony addig tarthatta meg, amíg „a természet törvénye szerint gyereke születhetett". Amíg ugyanis a (rendszerint egyhetes) betegágyat feküdte az asszony, a díszágyból hozták a feje alá a párnát, amit egyéb alkalommal nem használtak. Ha az asszony idősebb korba lépett, akkor vagy újabb menyecske szorította ki a helyéről, vagy pedig odaadta a lányának az ágyat — újabb huzattal.

62 47. kép: Aránytalan, mesterkélt ház, használatlan erkéllyel, Tápiósáp, 1984. (Halász Péter felvétele) A vetett ágyhoz mindig hat párna és dunna tartozott. A párnák vége hímzett betétes, varrásos volt. Az ágyba szalmát tettek és szőttes szalmatakaróval fedték le, erre került a díszesebb, csipkés derékaljterítő. A lányok férjhez menéskor hét párnát és két dunnát kaptak, ebből egy dunnát és egy párnát használtak — ennek csíkos huzata volt —, a többi a vetett ágyba került. A szegényebb lánynak, ha csak hat párnát kapott, ötből állt a vetett ágya: kétoldalt kettő-kettő egymáson, egy pedig középre állítva. Az ágy fejiben volt a helye a mángfónak (mángorló), amivel a láda tetejin a hétköznapi ruhát mángótak.

63 Az ágy és a kemence közé került az ácsolt és karcolt díszítésű ruhás láda, a szekri. Ezt később felváltotta a fiókos sublót, a szekrít kitették a kamrába s terményt tároltak benne. Az ajtó mögött volt a helye a festett tulipános ládá398