Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

ganyés sárral mázoltak. Mázoláshoz használtak egyszerű sárga földet vagy piros agyagot (Süly). A földes padlók időszakában valamirevaló háziasszony minden szombaton bemázolta a helyiségek padlóját. Mázolás után piros homokkal szórták fel, hogy ne törjön fel olyan hamar és egyáltalában, hogy szép legyen. A piros agyagnak és a piros homoknak — csaknem minden falu határában előkerült — nagy volt a becsülete. Ha az ember kedveskedni akart a feleségének, akkor — különösen ősszel — egész kocsival vitt haza.

50 A HÁZ HOMLOKZATA A lakóház homlokzata — legyen az kunyhó vagy palota — olyan, mint az ember arca. Lehet szép vagy csúnya, nyílt vagy befelé forduló, arányos és aránytalan, egyszerű és hivalkodó, nemes vonalú és talmi. Megjelenésének súlyát emeli, hogy a hagyományos házaknál a homlokzat — utcai vagy udvari — korántsem öncélú, minden részének megvan a maga feladata. Ezeknél a régi házaknál — akárcsak az emberi arcon — éppen a különböző funkciók összhangja teremtette meg az esztétikai egységet is. A sárfalú házaknál nagyon fontos volt a ház falának esőtől való védelme, s ezt a tetőnek kellett megoldania. Emiatt a ház keskenyebb végein a padlásrészt sokszor nem is falazták, hanem sövénnyel fonták, bedeszkázták, részben faráccsal látták el. Ha megfigyeljük ezeket a régi épületeket, azt tapasztaljuk, hogy az utcai homlokzatnál a tető számottevő mértékben előrebukik (34. kép), néha szinte az egész ház előredől (35. kép). A múlt században és a századfordulón, a zsúp- és a nádtetős házak idején 34. kép. Hagyományos formájú házhomlokzat, Kóka. (Kocsis Gyula felvétele) 386