Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai
с) a nádverő használata, használtak, úgymint a tetömászót (33/a. kép) és a verőt (33/b. kép). Ez utóbbit a 33,'c. képen látható módon használták. A zsúpfedél elkészítésekor is használtak nádat. Legalul vannak a szarufák és a lécek, arra nád került, s a zsúp alá hasított karókat vagy deszkából készített léceket szögeztek egymástól olyan távolságra, amilyen széles volt a zsúp, hogy a kalásza átfeküdjön a lécen. 47 Ha a gazda újra akarta fedni a házat, külön e célra vetett rozsot, s cséplőket fogadott bérbe. Volt, aki egy-egy ház befedéséhez 100, sőt 200 kéve zsúpot is veretett. A tető rakása felülről kezdődik. Először a tető kap egy szegest zsúpból, aztán következik a rendes tetőfelvedés. Minden sort lekorcolnak. Mikor megvan a tető, a legtetején megint kap egy szegest, amit aztán lelécelnek. Kétoldalt a két tűzfalon deszkázva van a zsúptető, annak neve madárdeszka. A legtetején a szegesen van a koporsódeszka. A legelső zsúpnak a kalászát áthajtják a gerincen túlra, így összekapcsolódnak a szegesek. A zsúpot verőfával (33/b. kép) verik, mindig alulról fölfelé. A lekorcolásnál a zsúpot egy hosszú vastűvel (tőr) átszúrják, lent beledugják a drótot, s azzal varrják be. A cserép lassan terjedt a Tápió mente falvaiban. Galgóczy 1877-ben meg is állapította a korántsem a legelmaradottabb Tápiószecsőről, hogy bár „Szépítő bizottság áll fenn, mely minden lehetőt megtesz az építkezés csinosbítására, de a nép növekvő elszegényedése gátolja a sikert. Cserepes ház a lakosság részéről még egy sincs." 48 Századunk derekára azonban mégis a cserépfedés lett az uralkodó, ami egyúttal a padlástér funkcióját is megváltoztatta. Amíg nádas volt a tető, sok mindent lehetett tartani a jól hőszigetelt, télen meleg, nyáron hűvös padláson. Itt volt a helye például a szilvalekvárt tartalmazó fazéknak, de a cseréppel fedett ház padlásán — hacsak tavaszig el nem fogyott — a melegek beálltával már nem lehetett tartani. 384