Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

aljánál. A fal aljának az „elhúzása" később is megmaradt, napjainkban is divat a hagyományos formájú, fehérre meszelt házaknál, ha nem is piros színnel, de feketével, sötétszürkével, sárgával vagy sötétkékkel (14. kép). A falat maguk készítette meszelővel meszelték, ezt általában a férfiak csinálták a ló farkából. Az agyagos mázoláshoz kenderkócból készült pamacsot vagy egyszerűen marokba fogott kócot használtak. Már az 1950-es években elterjedt a ház homlokzatának színezése. Ekkor terjedtek el az okkersárga, égszínkék, míniumpiros, libazöld és még ki tudja miféle rikító színű homlokzatok, mikor milyen színű festékhez lehetett hozzájutni. A bedeszkázott homlokzati részt általában barnára festették, ritkán kékre. Ugyancsak ez időben terjedt el a ház homlokzatának vakolatból formált díszí25. kép: Faragással díszített ágasfa Kókán (Halász Péter felvétele) 376