Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

Ъап azután egyre többen költöztek ki a tanyára véglegesen. Tápiószőlős és Újszilvás pedig csak a XX. század derekán vált önálló településsé, azelőtt egyegy szomszédos faluhoz tartozó tanyás terület volt ezeken a helyeken. Érdemes a 8. képen megfigyelni, hogy a Tápió mente keleti részén egyértelműen nagyobb a külterületi (tanyás) népesség aránya, mint a nyugati részeken, a két Tápió felső folyása mentén. Ügy is mondhatjuk, hogy a tájegység löszvidékére a kevés tanya a jellemző, a feketeföld és a sárga homok talajú részeken pedig a lakosságnak legalább egyötöde, de inkább harmada-fele tanyán lakott — az 1930—1950 közötti évtizedekben. Ezek a tanyák egyébként építészetüket tekintve gyakorlatilag nem térnek •el a faluban épült átlagos parasztházaktól. Talán csak a telekelrendezésben különböznek némileg a falubeli szalagtelkes rendtől. 9. kép: Hagyományos és újabb telekformák. a) Újszilvás (tanyaszerű elrendezés), b) Tápióbicske (módosabb gazdáé), c) Tápiósüly (mai telek), sz = szoba, p = pitvar, к = kamra, nyk = nyárikonyha, ó = ól, g = góré, ga = garázs, m = műhely, sz = szín, f = fólia 363