Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
G. Móró Csilla: Tápiógyörgye birtokviszonyai
gyón jó minőségű feketeföldű, legnagyobb kiterjedésű határrész: Nagy Megy er és Kis Megyer) kizárólag a két nagybirtokos tulajdonában van. A kis- és törpebirtokosok legnagyobb számban a Kis Páskom és Nagy Páskom dűlőben találhatók. Nagy számuk már előrevetíti azt, hogy a két dűlő földjét apró parcellák formájában birtokolják. Amikor a művelési ág szerinti megoszlást tekintettük át, láthattuk, hogy kizárólag a parasztság birtokában vannak a szőlőterületek. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Harang, Kereszt és Jeges dűlőben legnagyobb számban a törpe-, kis- és középparaszti birtokosok bírnak szőlőket — közülük 85 itt is lakik. Az extráneusok tulajdonában levő földek is e három dűlőre korlátozódnak. Ugyanakkor Györgyei Illésnek és báró . Prónay Dezsőnek itt egyáltalán nincs birtokuk. A 7 urasági birtoklású dűlőt kivéve a határ többi részében a törpe- és kisparaszti birtok dominál, de a középparaszti réteg is ebből részesedik. Az eddig említetteken kívül jelentős törpe- és kisparaszti dűlő még a Gazsi-, Pap- és Varrók széke, amelyekről már megállapítottuk, hogy rosszabb minőségű, részben szikes talajjal rendelkeznek. A két gazdagparaszti birtokos földje 7 dűlőre korlátozódik, amely bizonyítja, hogy földjük mindenütt nagyobb tagban található. A kis- és nagybirtok dűlőnkénti elhelyezkedését és területük nagyságát a túloldali térképünk jól szemlélteti: Tápiógyörgye birtokosainak gazdasági helyzetét nemcsak a tulajdonukban levő föld művelési ágak szerinti megoszlása, hanem ezek szétdaraboltságának mértéke is jellemzi. Ez utóbbit azért fontos megvizsgálnunk, mert „béklyóként nehezedett a parasztbirtok kapitalista fejlődésére a nyomásos gazdálkodás és a szétszórtság". 37 Ez nem akadályozhatta meg, de lassította és fékezte a racionális gazdálkodás lehetőségének kialakulását. Simonffy Emil e témában írt tanulmányában rámutat arra, hogy az alföldi területeken kisebb mértékű volt az eldaraboltság, mint a hegyvidéken. Az alföldi parasztbirtok átlagos szétszórtságát 10—16 darabra becsüli. 38 Az általunk vizsgált község határának tagoltságáról a következő táblázat szerkeszthető meg. 39 (Lásd a 7. táblázatot.) Lényeges megjegyeznünk, hogy a művelési ágakat nem lehet egyértelmű mennyiségként kezelni, mert elsősorban a szántóföld szétszórtsága hátráltatta a paraszt gazdasági előrehaladását. Táblázatunkban megjelölt adatok bizonyítják a közlegelő felosztásának tényét, amit a korábbiakban ismertettünk. Valóban egy-egy holdas parcellákban történt a szétosztás, melyek nagy részét a parasztok feltörtek szántóföldnek, de az itt található legelők átlagos nagysága is 1 hold. A birtokkategóriák művelési ágak szerinti megoszlásánál láthattuk, hogy a kis- és törpebirtokosok tulajdonában van a szőlőterület túlnyomó része, amit a Harang, Kereszt és Jeges dűlőben fél hold körüli parcellák formájában birtokolnak. A 17—23-ig felsorolt dűlők és határrészek esetében ez az átlagszámítás csak azt jelentheti — ami természetes —, hogy az uradalmakban nagy területű parcellákat találtunk, néha 100 holdnál nagyobbat is. A parasztbirtok tagoltságának mértékét legjobban néhány konkrét példán láthatjuk meg, melyeket önkényesen emeltünk ki az alapján, hogy ezek leginkább megközelítik a kategóriákra jellemző átlagbirtokokat. (A dűlők számát arab, az azonos dűlőben található parcellákat jobbról római számmal jelöltük.) 1/1. Telek István tulajdonában 13,5 kh. föld volt. szántó: 11,4 kh. — 7 parcella (12, 1, 13", 18 ш ) legelő: 2 kh. — 4 parcella (13, 10, 18 n ) Ezt a mennyiséget 11 parcellában és 4 dűlőben találhatjuk. 352
