Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

G. Móró Csilla: Tápiógyörgye birtokviszonyai

GÓCSÁNÉ MÓRÖ CSILLA (Tápiószele, Blaskovich Múzeum): TÁPIÓGYÖRGYE BIRTOKVISZONYAI A SZAZADFORDULÓN A kapitalista korszak agrárfejlődésének későn felfedezett forrása a kataszteri munkálatok anyaga. Az 1850-es években végrehajtott ideiglenes munkálatok után az 1875. évi VII. törvénycikk alapján nagyszabású kataszteri felmérésre került sor. Ennek keretében az országot 15 területre és 288 becslő járásra bontották, az egész országban 40 milliót meghaladó parcellát mértek fel.

1 A kataszteri iratanyag tartalmazza a térképek mellett a helység határleírását, a községben létező dűlők felsorolását, a ház- és földtulajdonosok betűsoros névjegyzékét, valamint a számolati és birtokrészleti jegyzőkönyvet. Az általam vizsgált Tápiógyörgye község kataszteri iratai közül az 1880-ban készült határleírás, az 1899-ben keletkezett számolati és birtokrészleti jegyzőkönyv, valamint az 1900. évi mérnöki helyszínelés szerint készített kataszteri térkép másolata maradt fenn.

2 A kataszteri felmérések munkálatai és azok kiigazításai során keletkezett becses forrásanyag értékére Szabad György és Orosz István mutatott rá.

3 A felmérések iratai között elsősorban a birtokrészleti jegyzőkönyv az, amit a birtokviszonyok vizsgálója nem hagyhat figyelmen kívül. A birtokrészleti jegyzőkönyv tartalmazza a tulajdonos nevét, lakóhelyét és házszámát. Megadja a birtokában levő parcella telekkönyvi számát, kataszteri holdakban és négyszögölben megadott terjedelmét, a művelési ág milyenségét és arról is tájékoztat, hogy a szóban forgó terület a határ melyik dűlőjében fekszik. Adatai alapján összesíteni lehet az egy tulajdonos kezén levő földeket, s ezáltal a birtokviszonyok megállapíthatók. A jegyzőkönyv a következő művelési ágakat jelöli meg: szántóföld, kert, rét, szőlő, legelő, erdő, nádas. Emellett számba veszi a földadó alá nem eső területeket is: adómentes mocsár, adómentes út, árok, temető, agyagverem, patak. A dualizmus korában nem végeztek olyan statisztikai adatgyűjtést, amelynek alapján a birtokviszonyokról megközelítően pontos képet nyerhetnénk. Még az 1895. évi nagyszabású mezőgazdasági összeírás sem ad hű rajzot a magyar agrárstruktúrát alapvetően meghatározó birtokviszonyokról.

4 A fenti okok következtében a birtokrészleti jegyzőkönyv gazdaság- és társadalomtörténeti felhasználása indokolt és szükségszerű. A forrás alapján megállapítható, hogy a község birtokosai mely birtokkategóriába tartoznak, s továbbá az, hogy az összterület hány százalékát bírják. Ezen kívül a falu határának művelési ágankénti megoszlásáról is hű és pontos képet kaphatunk.

5 E munkában iránymutatást adott Orosz István, Sándor Pál, Fegyó János és Bali János kataszteri felméréseket felhasználó tanulmánya.

6 337