Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Berényi István: A Tápió mente földhasznosításának átalakulása

rétegződés alapjában megváltoztatta néhány település társadalmi szerkezetét (Mende, Űjszász stb.). Ez a folyamat 1970—1980 között nemcsak a vasút menti községekben folytatódott, hanem azokban a településekben is, amelyek termelőszövetkezeti központtá váltak. Ezek a nagyüzemek a hagyományos agrárfoglalkozásokon kívül egyrészt számtalan új, ipari jellegű munkaalkalmat teremtettek (melléküzemek), másrészt az alaptevékenység termelési színvonalának emelkedése jelentős számú értelmiségit (agrárszakember, adminisztráció, mérnök stb.) kötött le, ami elindította e települések — Nagykáta, Tápióbicske, Farmos stb. — társadalmi struktúrájának stabilizálódását. Általánossá vált a vegyes foglalkozású család, különösen az ingázó településekben. 11. ábra. A külterületi népesség számának változása 1949—1970 között (%-ban), és nagysága 1970-ben. 1 = 31—40; 2 = 41—50; 3 = 51—60; 4 = 61—70; 5 = 71«

/0 nagyobb; 6 = erős növekedés. 3. A FÖLDHASZNOSÍTÁSI SZERKEZET VARHATÓ VÁLTOZÁSI IRÁNYAI A térségben lejátszódó gazdasági-társadalmi folyamatok alapján megkíséreljük a földhasznosítási szerkezet átalakulásának várható tendenciáit felvázolni. Ennek értelme részint abban van, hogy a korábbi vagy jelen földhasználattal, ill. ezzel Összefüggő élet jelenségekkel kapcsolatos kutatásokat térben orientálni lehet. Az alábbiakban példaként említünk néhány olyan típusterületet, amelyen a földhasználat átalakulása és a gazdasági-társadalmi funkció 334