Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Berényi István: A Tápió mente földhasznosításának átalakulása

— a szőlő és gyümölcsösök jelentős része pedig egyéni kezelésben maradt, mert a gyümölcsfaköztes miatt gépesítésre alkalmatlanok voltak az ültetvények, ezért új nagyüzemi szőlőket és gyümölcsösöket kellett kialakítani. Az termelőszövetkezet az alábbi módon részesül az egyes művelési ágakból: szántó kert/gyümölcs szőlő rét legelő mezőgazd. ter. 65,4% 11,8% 20,2% 64,1% 78,6% 60,0% Ettől a területi átlagtól alig van eltérés (8. ábra), csak az újszászi termelőszövetkezet szántóaránya nagyobb az átlagnál. A termelőszövetkezetek földhasználati szerkezete tehát eltér az egyes községek tényleges földhasználatától. Az üzemi „specializáció" független a történelmileg kialakult földhasználati szerkezettől. Különösen kirívó pl. Tápiószőlős község és az ott levő termelőszövetkezet földhasználati szerkezete; amíg a községben a szőlő aránya 22,5%, addig a nagyüzemben csupán 7% (kb. 180 ha). Ez az „ellentmondás" nyilvánvalóan a sajátos településszerkezetből következik, hiszen 1970-ben a község lakosságának még 52%-a tanyán élt. 2.4. A FÖLDHASZNÁLATI SZERKEZET ÉS A TÁRSADALMI STRUKTÚRA KAPCSOLATA Az előzőekben vázolt gazdasági-társadalmi térfolyamatok és az azokat kísérő földhasználati szerkezetátalakulás alapján már körvonalazódtak azok a települések, amelyeknek határozott „dinamizmusuk" van, a fejlődésben nem rekedtek meg. Tápió mente dinamikus falvai néhány demográfiai mutatóval természetesen szembetűnőbben elhatárolhatók. Pl. a népsűrűség 1949—1970 közötti változása (9. ábra) is egyértelműen alátámasztja, hogy Mende—Sülysáp—Tápiószecső, ill. a jó közlekedési adottságú Űjszász a jobb ingázási lehetőségek (Budapest, ill. Szolnok) miatt növekvő népességű községek. De Budapestjeié eső Tápió menti falvak népsűrűsége általában nőtt 1949—1970 között. (Tápiószele erősen növekvő népsűrűsége a tápiószőlősi külterület leválásából adódott!) Ugyanakkor Pándtól Tápiógyörgyéig az erősen agrárjellegű és a közlekedési szempontból hátrányos helyzetű települések népsűrűsége csökkent. A fentiekkel egybevág a települések társadalmi struktúrája (10. ábra). A mezőgazdasági népesség aránya Mende—Sülysáp—Tápiószecső és Üjszász községekben 20% alatt Van. Az előző három községben az ipari foglalkoztatottak átlagos aránya 50% felett van (Mende 65,5%), míg a vasúti csomópontnak számító Űjszászon az iparban és szállításban dolgozók aránya 33—34%. Az országos átlag körül volt az agrárnépesség aránya 1970-ben a vasút mellett fekvő községekben Szentmártonkátától Tápiószeléig. A népesség fele vagy ennél is nagyobb aránya dolgozott a mezőgazdaságban Tápióságtól Űjszászig a Tápió völgy déli peremközségeiben, amelyek egyrészt elzártabbak, másrészt munkaerő-igényesebb termelési ágazatokkal (szőlőgyümölcs) rendelkeznek. De a tanyás településszerkezet, a nagyobb egyéni földtulajdon is visszatartója, „konzerválója" lehet a korábbi parasztgazdálkodás 332