Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

dobálták. Erős lovak, ökrök után deszkákkal magasított rakományt pakoltak, a felső szélt kiállogatott csövekkel, hogy minél több férjen rá. Néhány kísérletező gazda mindjárt a szárán fosztotta meg a csöveket. Két kézzel a bajuszánál kettérántották a hajat és kitörték a csutkát. így még több fért a szekérre. A negyvenes évektől jött divatba, amikor a kukoricagórékba csak csöves kukorica ment és nem kellett koszorúba fonni. A gyorsabb munka végett kis fapecket használtak, ami egy spárgával a csuklóra volt erősítve. Aulról fölfelé végzett rántással felhasították a csöveket takaró leveleket, majd azokat kétoldalt lehúzva törték le a csövet. A hajával együtt tört kukoricát a ház végi szín alá vagy az udvar sarkába dobálták le és este ide jöttek a fosztok. Vidám, jó hangulatú összejövetelek voltak ezek. Nem hívogattak. Látták a szomszédok, ismerősök, hogy hordják, törik a kukoricát, jöttek hívatlanul. Természetesen elvárták, hogy a munkát visszasegítsék, de nem tartották számon az alkalmakat, bár tudták, és „ki is beszélték" azt, aki nem „jött vissza". Az ilyen háztól el is maradoztak a fosztok. A munka végeztével (ha sok volt, félbehagyták másnapra) az ifjúság még táncolt is. Citeráztak, énekeltek, gombosmuzsikával zenéltek. Mókáztak egymással. A lányokat kergették, bekenték egymást üszöggel, a kukoricán kinőtt fekete gombával, ijesztgették egymást íó'klámpással (12. kép). . kép. Kisgereblyék [a) „hrable", Mende, 19 922] ; szőlőgereblyék fb) Nagykáta, 17 906; c) Tápiógyörgye, 20 281.] A munkát sötétedéssel kezdték és addig dolgoztak, amíg el nem végezték. Nem illett sokat hordani, hogy elhúzódjon a munka. Általában 11 óra felé szétszéledt a nép. Azt tartották, aki pirosat talál, az hazamehet. A vendégeket rostélos (fonott) fcaZáccsal, borral, gyümölccsel kínálták a munka befejezte előtt. A fosztott csöveken 3—4 levelet hagytak és ezeket a felnőttek közt tébláboló gyerekek hordták a legényekhez, házasemberekhez, akik hatalmas koszorúkat fontak belőle. Akkorát, hogy vállra téve elől-hátul a földig leért. Szorosan, szépen, tömören kellett fonni. Csak úgy csikorogtak az egymás mellé szo265