Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

össze, újra ágyaztak. Amíg azok jártak, a villásoknak is volt dolguk. A körbe kirakott szalmát petrencékbe rakták és két rúddal hordták kazalba. A ló időnként pihenhetett, de az ember alig: ágyazott, szalmát rendezett, magot tisztított vagy szórt, kazlazott, zsákolt stb. Ha befejezték a nyomtatást, a szalmát is letakarították, a rugógereblyévél •való munka következett (75. kép). Végiggereblyézték többszörösen az ágyást, amíg csak szalmás volt. Rövid húzásokkal haladtak és a lábfejükkel megrugdosták a gereblyét, hogy így a nehezebb szem mindig le, a könnyebb törek, szalma felülre jöjjön. Belülről kifele haladtak a munkával (75. kép). Végezetül a félig tisztított polyvás szemet a gereblye hátával, T-alakú tolófával vagy nagy .szemhúzóval, amibe lovat fogtak (és ha kellett rá is álltak) húzták össze a ga66. kép. Létrás, illetve deszkázott oldalú, vasalt könnyűkocsik (Tápiógyörgye, 20 273; Űri, 18 187.) bonát garmadába. A szérű melletti dombos helyen volt a garmada, amihez odahúzták és kúp alakúra összelapátolták a gabonát. Vagy helyben szórták, vagy zsákokba merve vitték el szellős helyre szórni. Hogy a magot védjék, néha körül is árkolták, nehogy aláfolyjon a víz. Ha eső mutatkozott, ponyvával, szalmával teregették le. Az ágyás tisztításánál a hosszú nyelű seprű következett. Felseperték a gabonaszemeket közel teljesen. Esténként, az utolsó nyomtatás után fellocsolták, ha kellett kissé meg is javították a „felvágott" szérűt. Hajnalban ágyazták és kezdődött a munka elölről. Ha másfajta gabona következett (pl. búza után árpa), akkor mindig tisztára seperték a szérőt, hogy ne keveredjen a mag. Ha nyomtatás közben hirtelen eső lepte meg a munkát: azt mondták ^medvét fogtunk".

207 Ilyenkor mindenki, aki csak volt, az ágyást mentette. A garmadát takarták, de az ágyásra is szalmát szórtak vastagon, hogy védjék a magot. Ha erősen beázott, félre kellett viliázni és szétteregetni. Addig (a letakart kévéskazalból) új ágyassal folytatták a munkát. A nyomtatáshoz legkevesebb három ember kellett. De ott nyüzsgött az egész háznépe, mindenkinek akadt munkája. Gyerekek lovat hajtottak, lányok, asszonyok a garmada körül foglalatoskodtak. Ágyazni minden épkézláb ember segített, hogy mielőbb meglegyen, mehessen a munka. Ha valamelyik ló 256