Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

b) SZEMNYERÉS CSÉPLÉSSEL A megtermelt gabonából a magot csépléssel és nyomtatással nyerték. Területünkön (XVIII. századi adatainkra támaszkodva) a kettő egymás mellett éL Nincs adatunk a korábbi évszázadokra, így jelen alkalommal nem tudunk hozzájárulni a Tápió vidékéről a cséplés-nyomtatás elsőbbsége kérdésének eldöntéséhez. A tetőfedésre (és sok mindenre) használt zsúp miatt a rozsot szinte napjainkig kézicséppel csépelték. A XIX. század közepéig területünkön az őszi gabona majdnem fele rozs vagy kétszeres. Ebből láthatóan jelentős munkát adott a lakosságnak a kézzel való szemnyerés. Valamennyi adatunk arra utal, hogy a nyomtatást követő őszi, téli időszakokban folyt csak a cséplés. Szerszámát, a csép/át (szlov. сера, Új szászon cséplőcsikó, csikó) ma is számtalan példányban megtaláljuk. A másodlagos felhasználása babcséplésre, a legutóbbi időkig szükséges zsúpcsélés (szalmaedények, ágyszalma, szalmakötél) tovább éltette ezt a szerszámot. Egy típusa ismert, ami nagyjából egyező az irodalmi anyagokkal is. Nyele vékony mogyoró, meggy, bodza vagy más sima gyümölcs (som, körte stb.). A hadaró ja (csikója) nehéz, kemény és nehezen hasadó fa volt (bükk-, birs-, gyümölcsfák). A nyélen, simára csiszolt borozdákon, csúszós, forgós kötéssel; a 62. kép. ökör (tehén) jármok (Mende, 19 942; Pánd, 18 175.) 63. kép. Egyes járom (ekekapáláshoz stb., Nagykáta, 17 013; Tápiósáp, 20 179.) 252