Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

tek a harolók (79/a, 80. kép). A gömbölyű vállú, és egyenes formájúak a régebbiek. A második háború után jöttek a széles szögletesek. Legutoljára a keskeny szögletes forma 1 vagy 2 hosszú szárral (79/c, 84. kép). A répa, mák egyelésének külön käs szerszáma volt. Kaszából készítette a kovács. Könnyű, ügyes, kis szerszám volt, eggyelőkapa volt a neve (83. kép). Hajolva, térdelve kellett dolgozni velük. A szőlőmunkáknak ugyanolyan kapája van ma, mint a kukoricának, ré51. kép. Különböző szalmából (zsúp) font tárolóedények és mértékek a paraszti háztartásban: a) Fonott szakajtók és kosarak (Mende, 19 911.). b) Favéka (pásztorjárandóság mérésére, Tápióság, 18 025.). c) Különféle tárolóedények (aprómag-, bab-, tojásés kenyértartók, Nagykáta, 17 919.). d) Bab- és más aprómagtároló (Nagykáta, 17 920.) e) Tojástartó (Nagykáta, 17 021.). f) Babtartó (Nagykáta, 19 923.). g) Bab-, mák- és egyéb terménytartó (Nagykáta, 17 922.) 238