Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

rokból. A bal lépésnél jobb oldalra és fordítva repül a mag, erőteljes lendítéssel. Volt aki minden lépésre markolt. Mintegy négy lépés szélességben (kettő jobbra, kettő balra) terült a mag. A búzát, rozsot nagyjából egyformán vetették, mert súlyos volt a mag. Árpát, de méginkabb a zabot nem lehetett ilyen szélesen vetni, nem repült így a mag. Szélben nem is vetették. A magvak a hüvelyk- és a mutató-, a mutató- és a középső ujj közötti ösztönösen szűkebbre, tágabbra nyitott kis résen repültek ki a kézből (2l/b. kép). A zsák nehezebb volt, bár kettéosztotta benine a magot, mert a hamvasban nemcsak a nyak, hanem a bal kéz is jól tudta tartani a magot. Az öregek (az első háborúig, figyelemmel az időjárásra és a talajnedvességre) alulra és fölülre is vetettek. A fele mennyiségű magot elszórták a földre majd 3—4 ujjnyi mélyre, keskeny kis fugatásokkal leszárították. Erre a szántásra szórták rá a vetőmag másik felét, amit a borona dolgozott bele a földbe. 45. kép. A nyomtatásnál használt nagyméretű forgatóvillák (Tápiógyörgye, 19 988.) 229