Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

leteket szolgált és mindössze 1—200 öles házikertekről beszélhetünk sok vegyes gyümölccsel. A fölös termést a két háború közt kezdték értékesíteni a környékbeli hetivásárokon, a pesti piacon. 7. TERMESZTÉSI MÓDOK A) A VETÉS A termés biztosítása, ha nem is tudatosan, de a hagyományok szabta módon történt. Tudták, hogy csak szép termésből, jó magból várható hasonló. A vetőmag kiválasztására mindig ügyeltek. Megfigyelték lábon, majd megjelölték a keresztben és külön csépelték a kiválasztott gabonát. Először a növényt magát szemrevételezték, majd a magot (méretét, épségét, ízét) vizsgálták. A többi terménynél a felhasználás, fogyasztás során válogatták ki a vetni valót (kukoricacsövék, krumpli, napraforgó). Különösen fontos volt az előzetes kiválasztás a gabonaféléknél azért, mert a nyomtatás-cséplés időszakában nem rendelkeztek még mégfelelő magtisztító gépekkel, a szélre és az ügyességükre volt bízva a tisztogatás. Nehéz volt tiszta vetést tenni. Sok idegem mag maradt még a gondos és elkülönített kiválasztás után is. A magtisztító berendezések a paraszti használatban a századfordulóin jelennek meg és a két háború között terjednek el. A gabona fertőtlenítése, csávázása is viszonylag új keletű eljárás. Az emlékezet a kékkő és mész vizes oldatával való csávázásit őrizte meg. Fateknőben, tiszta szérűn csáváztak, falapáttal forgatva a gabonát. Amikor megszikkadt, zsákba töltötték és másnap vetették el. Ha a gabona tiszta földbe ment (három-négyszer szántott ugarba), akkor „hibás vetés", beteg gabona nem nagyon volt. A tavasziaknál már nagyobb volt a gond. Fertőzött, férgesebb volt a föld. Leginkább az előző évi csomók helyén szokott férgesedmi. Már tavasszal látszott a betegség. Ha nagyon silány „estant" volt, felszántották azt a kis részt és bevetették csalámádéval. A gabonaféléket vetették, a kapásokat ültették. Az elnevezés magában hordozza magát a műveletet. Hagyományok szabta ideje volt ennek a fontos munkának. A nyomásrendszerben nagyjából egyidőben vetettek, mivel együtt kellett aratni, behordani is a tarlószabadulás miatt. Ez bizonyos időhatárokon belül történhetett. Ez az évszázadokon át begyakorolt ritmus tovább élt a kapitalista gazdálkodási rendben is. Általános szabály, hogy gabonát újholdra (növekvő hold) vetettek, míg azokat, amiknek a földben volt a termésük, teleholdra (fogyó hold), mert az ültetett magot így „húzta", ill. nyomta a hold. A gabonavetés előtt előtt egy-egy fohász, vagy rövid ima: „Uram! Jézus segijj!" „Isten nevibe!" „Pomahajvam Panboh!" Kalapot emelve kereszt alakot dobtak a föld szélére és kezdték a vetést. Amikor befejezték „No álgyon meg a teremtő Úristen" mondták. A gabonaféléket a nyomásrendszer időszakában abroszból (hamvas, patrac), a századfordulótól a legutóbbi időkig zsákból vetették (21. kép). A hamvasból való vetésre csak négy faluból van biztos adatunk (Űri, Tápiószecső, Tápióbicske, Farmos). Itt is ismert volt a zsákból vetés is. A hamvas két szomszédos szárát összekötötték, a bal hónalj alatt átvéve 227