Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században
Minden falu minden jobbágy telkéhez 'tartozott kenderföld. Ezek a földek a falu egyik szélén, erre alkalmas (nedves, kötött talajú) táblákon sorakoztak. Egésztelkenként 1/3—2 pozsonyi mérő nagyságúak (200—1200 öl) voltak (1. a II. táblázat egyéb föld rovatát). Ide évente kendert vetettek. Használatuk és rendszeres művelésük jó néhány faluban megérte az e századot is. A termett kender után (ez a jelentőségére utal) dézsmát is kiróttak, amit nem kévésen, hanem már kifésült vagy megfont szál, ritkábban már kész zsák formájában kellett teljesíteni. 144 Kétfajta kender volt: magvas és virágos. A magvasból csak zsáknak való durva fonalat készítettek. Az ügyetlen, rosszul fonó lány vagy asszony nem tudott, csak „zsákossat" fonni. A szép szövés és fonás alapkövetelmény volt a falun. Egy-egy gazdának 100 zsákja is volt. De kenderből készült a hamvas (a hordóruha), a szekérbe, kazalra való pa(nyva stb. (A hamvas 1 öles volt, a ponyva 6—7 szél széles és 2—4 méter hosszú, mikor mekkora kellett.) Néhány községben (Farmos, Tápiógyörgye) egy „szakasztónyi" kis területen, finomabb holminak való lent is termesztették, sőt dézsmát is fizettek belőle (Tápióság, Tápiószecső; II. táblázat). A mai adatközlőink már nem emlékeznek a len termesztésére. Többször idéztük már a közösen használt vagy felosztott „különös fölgygyeink", továbbá a „kisföldek", „mellékföldek" jelzőket. Ezek a területek (és a hazák kertjei, esetleg a szőlő) voltak a szántóföldbe be nem vihető növények termőhelyei. De ugyanezekben jelent meg mindig az új növény is. Ezekben a földekben termett a házi szükségletre (a köztesként nem termelhető) „konyhára való" növények egész sora. Ezek a földek a faluhoz (lehetőleg vízhez is) közel vagy éppen a házak folytatásában voltak. Tápióságon: „Vannak házunk folytában káposztás és veteményes kerttyeink is, mellyben jó nedves időben teremni szokott káposzta és vetemény magunk szükségére elégsége." 145 Ezekben a házikertekben sorakozott valamennyi növény és zöldségféle, amely jó ideje már a falusi udvarok kertjeiben díszlik. Az egykori jobbágy telkek udvara ugyanis a gazdasági munka színtere volt, ahol még az állat is viszonylag szabadon járt (itatni, csordára, aprójószág). A szérűn állt a behordott gabona, takarmány; nyomtattak, csépeltek, szeleltek, szárítottak, trágyát gyűjtöttek, szerszámokat (szekér stb.) tároltak, így ott bármiféle termesztés (még a virágoskert is) szinte lehetetlen volt. A ház előtti kis tereken, a bejárattal szembeni, a szomszéd telek melletti 1 udvarrészen, a ház folyosója 'mellett az eladó lány, a menyecske vagy éppen a nagyszülő virágokat is gondozott. Az udvarok rendezésével, belső kerítéseik kiépültévél, továbbá a gazdasági udvar használatának egyszerűsödésével (gépi cséplés, takarmányos magazinok st'b.) megnőtt a virágoskertek területe, sőt lassan kezdett kialakulni a mai zöldségeskert is a századfordulóra. Menden egy középparaszt portáján 1980-ban az alábbi virágokat találtuk. Tanulságos felsorolás, gazdag skála, hátha támad új Rapiaics, aki megírja: téltemető, nebáncsvirág, őszirózsa, begónia, sárgavirág, tulipánt, csillagvirág, fejér lilijom, kéket nyíló bokor, fehér, lila, rózsaszín flokszia, krizantin (5-féle színben), Mária-liliom, napraforgó, petúnia, gyöngyvirág, svábikbársonykta, lepkevirág, orgona, pletyka, tátikák, dáliák, pünkösdi rózsa, mályva, nárcis, bazsarózsa, különféle rózsa. 146 A földek laposán vagy a házak teuke végén levő, Tápjúhoz vagy más tóihoz közeli helyeken, az emlegetett kertekben paradicsom, céklarépa, zeller, petrezselyem, sárgarépa, sok hagymía (vörös- és fokhagyma), borsó, lencse, sa221