Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

menne" (300 öl). 129 Tápiósápon: vannak „irttvány földecskéink, kukoricza alá való különös (elkülönített) földjeink". 130 De az uraságnak is volt már kukori­cája Szentmártonká'tán, mert ezt vallják: „vetemények kapálásában esztendő által 10 napokat szolgáltunk". 131 A kukorica (szlov. kukurica) tömeges termesztése a jobbágyfelszabadítást követően, a nyomáskényszer felhagyásával kezdődött el, és rohamosan terjesz­kedik más kultúrák rovására, napjainkig. Akkora erővel tör be a gazdálkodás rendjébe e tájon, hogy az egyetlen terményhez sem hasonlítható. A két há­ború közt és azt követően néhány gazdánál a teljes földterület felét is eléri termesztése. A középparasztoknál pl. 15 hold föld esetében nem ritka a 7—8 holdnyi kukoricavetés. Ez a mennyiség természetesen bizonyos fokú gépesí­téssel (ekekapák) jutott idáig az első világháborút követően. 32. kép. Kaszás aratás Tápióbicske határában (2—2 kaszás, marokszedő és kötöző, 2394.) Minden családtagot mozgósított ez a munkaigényes növény. Az asszonyok is a mezőre kényszerültek rendszeresen, sőt a nagyobb gyerekeket is munkára szorítják. A kapitalizmust hozza el a paraszti gazdaságokba a kukorica. Mind­ezt az magyarázza, hogy a melegigényes növény e tájon jó és biztos termő­helyi adottságokra lelt, a gabonához viszonyítva igénytelen. Sok változatát, fajtáját termesztettek, mindig jobbra, bővebb termőre tö­rekedvén. A legrégebbi a gömbölyű magyar kukorica vagy más néven hazai kukorica. Kis, sárga szemű, nem volt bőtermő. Az első háború után jött a lófogú. Ez már jó kukorica volt, sokáig tartotta magát. A gyengébb földekbe ment a fehér lófogú. Aztán ahogy divatja lett, sorra jöttek az újabbak: bán­kúti, sárga, \sima kukorica. Volt csemegekukorica is, hegyes szemű, csikvandi­nak (Tápiószentmártomban putyi), csemege- vagy pattogatni való kukoricának nevezték. Csak néhány sort vetettek belőle, esetleg a kert szélére ültettek. Télre, böjti időre odahaza nagyon jó volt „csemegézni". Mindenfajta kukori­cával kísérleteztek. Sokszor évente más-más fajtát vetették. Volt 12 soros, 8 soros kukorica is. Ki hol látta, onnan szerezte. Vásáron vette, újságban ol­vasva kereskedőtől hozatta. Manapság mindig új hibrid vetőmagokat vetnek. Egyébként másik évre már elfajzik, nem jól terem. Ezek még egyszer annyit teremnek, mint ezt megelőzően a legjobb fajták. Nagyon hasznos és jó ter­212

Next

/
Thumbnails
Contents