Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Dinnyés István: A táj- és a természet hasznosítása a régészeti leletek alapján

vári) Lány vár (5. tábla 10.) pedig a XIII. században épült. A Kárpát-medence ÉK-i részén kialakult hatvani kultúra a korai és a középső bronzkor évszázadaiban (kb. i. e. 1800—1500) élt a Tápió mentén. Vidékünk a műveltség DNy-i határterülete, itteni várai ezért „végváraknak" is tekinthetők.

36 Közülük a Tápiószentmárton—Hatvani hegy,

37 a Tápióbicske—Kalaposhegy,

3& a Tápióság— zsigerpusztai Várhegy,

39 továbbá a Tápióságon, a községtől Ny-ra levő földvár

40 és a gombai Várhegye erődítményei a vízpartot meredek fallal követő, vízmosásokkal szabdalt dombtető pereménél — tehát a természetes adottságokat messzemenően felhasználva — létesültek. A könnyen támadható oldalon (dombtető, fennsík felől) árokkal, néha sánccal és árokkal

42 védték, a meredek oldalakon néha terasszal erődítették

43 (Tápióbicske—Kalaposhegy, zsigerpusztai Várhegy, Gomba—Várhegy). Eltérő a sülysápi és a kókai földvár elhelyezkedése, mindkettő patakhoz vezető dombháton létesült. A kákáit a dombhát patakparti végén, félkör alakú árokkal leválasztva

44 alakították ki. Ezzel szemben a sülysápi (Tápiósüly) Leányvárat^ a dombhátnak víztől távolabbi, magasabb részén, a dombhát átvágásával és teraszépítéssel formálták erődítménnyé. Jellemző a hatvani kultúra földváraira, hogy kis területűek

46 (a kókai 0,06 hektárral a legkisebb, legnagyobb a zsigerpusztai földvár 0,5 hektáros lakóterülete); állandóan lakótérül is szolgáltak; mellettük nagy, nyíltszíni település található; a földvár e telepek elkülönített, erődített része.

47 Ez a településforma, a nyílt falu és a kisméretű, lakott vár olyan társadalmi szerkezet tükörképe, melyben a falusi közösség és a közösségből már kiemelkedett, elkülönült, vezető nemzetség—család viszonya, egymásra utaltsága és szembenállása mutatkozik meg. Hiszen a kis vár csak ellenséges támadáskor tudta a falu lakóit befogadni, békében viszont lakóit épp a falutól választotta el.

48 I. e. 1500 táján, a korábbi déli szomszéd, a vatyai kultúra népe foglalta el a hatvani kultúra DNy-i területeit, ezután kb. 200 évig, a késő vatyai népesség élt a Tápió-vidéken. E műveltség közösségei másféle földvárat emeltek, amit inkább erődített telepnek nevezhetünk.

49 Az erődítés a falut védi, az egész közösséget, ezért általában jóval nagyobb, mint a hatvani kultúra kis várai. Fekvésük, sőt részben helyük is megegyezik a hatvani kultúra váradéval (5. tábla 6., 8—9.). A gombai Várhegy erődítésének ránk maradt formája a vatyäi népesség műve lehet, erre utal 1,8 hektáros területe.

50 Tápióbicskén, a Kalaposhegy keleti szomszédságában levő dombon szintén nagyobb földvár

51 állt, melyet az agyagbánya, újabban az itt létesített motocross-pálya szinte teljesen megsemmisített. Leletei alapján a vatyai kultúra kései-legkésőbbi korszakában folyt itt élet.

52 A vatyai kultúra legkésőbbi korszakában (un. koszideri periódus, i. e. XIV. század) emelték a mendei Leányvárat (5. tábla 9.). Ez a kb. 110X50 m-es, kissé háromszögletes erődítmény egy DK—ÉNy-i irányú dombhát ÉNy-i végén, egy kis patak keleti partján áll. DK-i oldalán a dombhátat átvágó árok, DNy-on az egykori sánc és árok elsimulásával keletkezett terasz határolja. Máshol, a meredek domboldalon nem volt szükség külön erődítésre. Ez a vatyai műveltségben kicsinek számító földvár

53 i. e. 1300 körül, a vatyai kultúra életét végérvényesen megszüntető támadássorozatban pusztult el. Mende községtől kb. 1 km-re keletre található a Tápió-vidék egyetlen — ismert — középkori vára, a pusztaszentistváni (Mende keleti része) Lányvár. Az Alsó-Tápió mendei ágának déli partjához lejtő, DK—ÉNy-i irányú dombháton kétrészes erődítmény helyezkedik el. Az ÉNy-i rész U-alakú, kb. 25X45 m-es elővár, amit árok és külső oldalán sánc véd. Az elővártól DK-re 20