Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

JEGYZETEK 1 Nem végleges adatok szerint például a mai Tápiószele területén 13 Árpád-kori telep és 6 falu, Nagykátán 14 telep és 5 falu, Szentmartonkátán 14 telep és 2 falu nyomát találták eddig meg a munkát végző régészek. Dinnyés István szíves közlése. 2 Makkai, Bp. 1958. Ez a tanulmány minden helytörténeti kutatás számára alapvető jelentőségű. A dolgozat megírása során gyakran használtam, ennek ellenére a továbbiakban — technikai okokból — nem hivatkozom rá. 3 Bakács 86, 128, 215, 498, 1019, 1085, 1145, 1208, 1352, 1458, 1481, 1566. Bártfai 1331, 1392, 1418. Wertner, Századok 1899. 722—724. old. Bakács István munkája 1437-ig tartalmazza az oklevél regesztákat, eddig az időpontig az ebben a munkában található regeszta sorszámra hivatkozom. 1437 után viszont Bártfai Szabó László munkájának regesztaszámára hivatkozom. 4 Bakács 88, 91, 128, 266, 277, 498, 529, 553, 576, 1055, 1119, 1355, 1375, 1566. Bártfai 93, 1006. Bakács a 498. sz. alatti, 1337. évi oklevelet, amely Űri határjárását tartalmazza az egri káptalan XVIII. századi egyszerű másolatából ismeri. Én ezt az oklevelet papírra írt eredetiben a Polyák család magántulajdonban levő irattárában olvastam Monoron. Ъ Miklós Zsuzsa, 1981. Miklós Zsuzsa, 1982. Káldy-Nagy, 1971. munkájában 1562-ben említenek egy Szentistván pusztát Gyömrő mellett. 6 Bakács 328, 390, 425, 516, 786, 884, 903, Ballá Antal 1793. Miklós Zsuzsa 1981. Miklós Zsuzsa 1982. 43—47. old. A szerző ebben a munkájában a Galgahéviz— Szentandrásparton megfigyelt XII—

XIII. századi földvárat tartja az Ákos nemzetség földvárának. Ez sem zárja ki azonban azt, hogy Ákosülése a mendei földvár legyen. Ugyanis, ha a galgahévizi templomot már a XIII. században beleépítették az elhagyott földvárba, akkor a XIV. század közepén feltehetőleg nem említik a helyet Ákosülése néven. Galgahévizi földvár szerintem az Ákos nemzetségnek egy másik földvára, erődített helye volt. I Karácsonyi 1901. II. köt. 310—321. Bakács 323, 347. Anjou II. 307. Gyárfás III. 587, 591, 596, 598. Teleki 1853. X. 30. Bártfai 721. OL Dl 98 026. 8 Bártfai 1164. SzmL. Blaskovich cs. levéltára, Mutató Itt jegyzem meg, hogy a történeti szakirodalom (a legutóbb Bakács i. m.) a pápai tizedjegyzékekben szereplő „Magna Toca" helynevet Nagykátával azonosítja. Ez az azonosítás téves, mert a település a XIV—

XVII. században kizárólag Csekekáta néven fordul elő. Csak a XVII. század második felétől kezdték Nagykátaként is említeni. Ebben az időszakban több mint 100 háztartás élt itt. 9 Bakács 460, 503, 534. Anjou II. 454, Anjou VII. 66. Bártfai 1316. 10 Anjou V. 56. Bakács 634. Bártfai 596, 1189, 1424, 1529, 1545. II Bakács 61, 616, 932, 1085, 1197, 1232, 1243, 1244, 1429, 1430, 1458, 1484, 1578. Bártfai 869, 1104, 1265, 1294. 12 Bakács 150, 861, 1019, 1021, 1157, 1166, 1252, 1375, 1411, 1426, 1529, 1578. Bártfai 715, 728, 788, 793, 797, 821, 852, 879, 966, 1257, 1298, 1385, 1418, 1463, 1501. Gyárfás III. 592. 138