Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

közelíteni ezeket a kerteket, a hordást egy külön, a hegyre vezető úton végezték. Sárközi János idős gazda nagyon jó, részletes vissziaemlekezése alapján rekonstruálni lehet a szérűskertek egykori életét. A kerteket élősövény, „liciumgát" kerítette az utca felől. Ennek a tövében a szérűskertekben voltak a körte alakú gabonásvermek. A vermeket, mielőtt az elnyomtatott gabonát beletöltötték volna, kifüstölték. A szájukat szalmával bedugták, a tetejükre összekötött zsúpot állítottak. A veremnek tetejére ültek le az öregek pipázni. A falu más részén, a „Cigányhegyen", a lakóház előtt az utcán voltak a vermek. A szérűskertben volt az istálló épülete vele egy fedél alatt, de fallal elválasztva a fészer. A régi istállók nem voltak lepadMsolva. A lovak, marhák az istállóban teleltek, de nyáron csak a lovak és a baromfi volt д „hegyen a Szérűskertben". A marháknak a háznál csináltak „nyári szállást". Az istállón kívül „saroglya" (lécajtó), belül ajtó volt. De ezelken kívül még egy titkos zárral ellátott keresztvasat is felerősítették, hogy ne tudják ellopni a jószágot. 15. sz. térkép: Tanyák Tápiószentmárton határában a XVIII. század végén. 125