Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

Ha megnézzük a lakosság szaporodásának ütemét 1870—1910 között — az 1920-as adat a háború miatt nem reprezentálja kellőképpen a természetes szaporodást — akkor azt láthatjuk, hogy az a századfordulón meggyorsult. A következő táblázat adatai szerint 100 keresőre átlag 170—180 eltartott esik. Ezt az arányszámot hozzávetőlegesen alkalmazhatjuk az 1880-as évek kereső és eltartott arányára is. Bár ezekben az években a szaporodás üteme lassúbb, de a kapitalista iparosítás megindulása előtt a kevesebb munkalehetőség miatt a női és gyermekmunka igénybevétele nem volt olyan nagymérvű, mint a századforduló után, mikor is a 13—14 éves gyerekek gyakran önálló keresőként, eltartóként szerepelték. Számításaink szerint tehát 1880-ban a 13 199 lakos megközelítőleg 4870 keresőből és 8329 eltartottból állt. 1873 1880 1890 1900 1910 1920 A 100:180 kereső—eltartott arány elfogadása mellett az iparból és a kereskedelemből élt 1150 kereső és 2071 eltartott. Összesen 3222 fő, azaz az összlakosság 24,4%-^a. Az 1880-as évek második felétől számíthatjuk az ipari fejlődés második szakaszát. A filoxér a járvány okozta katasztrófa hatására a város gazdasági, társadalmi egyensúlya felbomlott. Az előbbi fejezetekben már részletesen ismertetett gazdasági gondok — az óriási munkaerő-felesleg —, a kedvező földrajzi fekvés megfelelő körülményéket teremtett a nagyipar kialakulásához. Országosan is jelentős üzemek alakultak ki: az Első Magyar Kötőszövőgyár, a Hengermalom Rt. Szervezettségük, technikai felszereltségük mindenben megfelelt a kor követelményeinek. Erre az időre a pénzügyi életben is komoly változások következtek be. A Váci Takarékpénztár monopolhelyzetbe került, s intenzíven bekapcsolódott az üzleti életbe. A város kísérletei a kereskedelmi bezártság megszüntetésére továbbra is sikertelenek maradtak. A város gazdasági struktúrájában bekövetkezett változásokat már az 1891-es népszámlálás adatai is tükrözik. Az 1891-es népszámlálás 2612 főben jelöli meg az iparban és kereskedelemben foglalkoztatottak számát. A korabeli statisztika a foglalkoztatottak számát az össznépességhez arányit ja, s így az iparral és kereskedelemmel foglalkozókra 18,08%-ot mutat ki. Ebben az időben az ország 106 rendezett tanácsú városában az iparral és kereskedelemmel foglalkozók százalékarányának átlaga az összlakossághoz viszonyítva 14,6%. Vác tehát a 18,08%-os átlagával megelőzte a városok többségét pl. a nála jóval nagyobb Ceglédet, Gyöngyöst, s erősen megközelítette Nagykanizsát. A századforduló után a város ipari jellege tovább erősödött. 1910-ben az összlakosság több mint fele iparból és kereskedelemből élt. összegezve tehát Vác a dualizmus korában — Budapest nyomasztó közeiösszlakosság 12 894 13 199 14 450 16 808 18 952 19 395 353