Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

rosokban, s azokban a községekben, ahol a képesítéshez kötött iparosok száma elérte a 100 főt, Ipartestületet hozzanak létre.

23 1884 után Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyében is sorra megalakultak az ipartestületek. Vácott 1886. szeptember 28-án az Ipartársulat rendkívüli közgyűlésén a tagok egyhangú határozata alapján Olaj Ferenc elnökletével megalakult az Ipartestület.

24 Az Ipartestület elnökének székfoglaló beszédére 1887 májusában került sor. Az elnök kérte a szaktársulatok vezetőit, hogy számolják fel az ellenségeskedést, s törekedjenek az egyetértésre. Az Ipartestület a városi tanáccsal az ún. iparhatósági biztoson keresztül tartotta a kapcsolatot.

25 Az iparhatósági biztos és a testület vezetősége az ipartörvény rendelkezéseit szigorúan érvényesítette. Szigorúan vették a segédek bejelentését, a tanoncszerződések bemutatását. A szabályokat megszegő mesterekre gyakran komoly pénzbírságot róttak ki. A testületi tagok teljes egyetértésével nagy összegű bírságokat szabtak ki a jogtalan iparűzőkre, a kontárokra. Vácott az iparral foglalkozók száma már a nagyipar kialakulása előtt is jelentős volt. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 18744эеп készített öszszeírása szerint Vácott 57 iparágban 475 önálló iparos működött.

26 A legnépesebb iparágak

27 csizmadia molnár szabó 83 60 50 cipész asztalos hentes pék * 39 17 17 16 3.2. A KÉZMŰIPARI ÜZEMEK, A GYÁRAK ÉS A NYOMDÁK Az 1850—1860-as években megalakultak az első hosszabb távon is életképes kézműipari üzemek is.

28 • 1853-ban Reitter-féle kocsigyár 1862-ben Neumann-féle ecetgyár 1867-ben Lőwinger-féle aranyozottáru- és bútorgyár 1868-ban az Udvardy—

Hoff mann-féle gőzmalom 1878-ban a Saxlehner András-féle Szalmahüvelygyár (A központ Budapesten 1863-ban alakult.) 1892-ben a Gulling Hirmann-féle bőrbútorgyár (Központja Budapesten 1868-ban alakult.) Ezek a kisüzemek átlagosan 20—30 embert foglalkoztattak. Technikai felszereltségük a századfordulóig manufakturális jellegű volt. Termékeiket nagy kézimunka-ráfordítással, olykor európai színvonalon állították elő. A kisüzemek közül jelentőségében, méretében is kiemelkedett az 1820-as évekig működő „Reitter-féle kocsigyár". A gyár az alapítás idején 24—30, az 1880-as évek végén 40—50, a századforduló után 130—150 munkással dolgozott.

29 Gyártott hintókat, postakocsikat, hordágyakat. Legkeresettebb terméke a betegápoló-kocsi volt. Termékeit az egész' országban vásárolták, de kapott megren344