Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

vonta tartott üléseken. A bizottmány tagjai: egy tanácsos és három községi képviselő ,,a gazdászatba vágó kisebb igazításokat, eladásokat és vételeket esz­közölheti", de minden eljárásáról jelentést kell tennie az elnöknek és két tag­nak a képviselő-testület ülésein. 233 A rendezett tanácsú város jogállása az 1860-as években ismét kérdésessé vált, de a városi tanács siralmas anyagi helyzete ellenére szívósan ragaszko­dott az erejét meghaladó közigazgatási teendőkkel és költségekkel járó státu­sához. A későbbiekben — a következő tanulmány tanúsága szerint — az egyre mélyebbre süllyedő városgazdaság terheinek enyhítésére már számos képvi­selő kéri mentesítését a rendezett tanáccsal járó többletkiadások alól. JEGYZETEK 1 A birodalomban felállított W csendőrezredből (12 000 gyalog és 2500 lovas) hár­mat Magyarországon állítottak fel, ahol 1848 decemberében már 1500 főnyi csend­őrség működött. A járási főszolgabíró Vácon 7 tagú csendőrszakasz kiállítását rendelte el és 1850. január 5-én szolgálati lakásul az elaggott papok házát jelölte ki számukra. Karcsú: IV. 30 2 Hajnik Pál (Vác, 1808. január 18.—Pest, 1864. ápr. 28.) 1848. június 25-én a váci kerület országgyűlési képviselőjévé választották, ugyanakkor a Nemzeti Kaszinó egyik igazgatója is. Perczel Mórt követően ő lett a főváros rendőrfőnöke, majd a Belügyminisztérium rendőri osztályának vezetője. A világosi fegyverletétel után Viddinbe menekült, majd Szemere Bertalannal Konstantinápolyon keresztül Gö­rögországba, s onnan Párizsba jutnak. A francia fővárosban egy nagy borkeres­kedő szállítójaként működik, s az 1857-es amnesztiarendelet után tér haza. Ber­zeviczy: I. 350, vö. Tragor, 1908. 347 3 Tragor, 1927. 131 Az irodalom szerint köztiszteletben álló szabómester elhurcolásáról a városi jegy­zőkönyvek nem tudósítanak, ebből következhetőleg a tanácsbeliek meg sem kí­sérelték az ártatlanul bebörtönzött városi polgár kiszabadítását. 4 Pesti Napló 1859. november 30. idézte: Berzeviczy: III. 30. 5 PmL Bj. 1860. dec. 10. és Pesti Napló 1860. dec. 2., 11. Az 1860/61. évi megyebizottmány választása nem népképviseleti alapon történt, ennek ellenére összetételük jobban tükrözte a megye társadalmát az 1848-ban ideiglenesen szervezetteknél. A 2000 lakosnál népesebb Vác minden 2000 lakos után 1—1, de legfeljebb 8 képviselője juthatott el a megyebizottmányt alakító köz­gyűlésre. 6 Drágfy Sándor Püspökvác tanácsától 1849-ben bizonyítványt kért és kapott arról, hogy „... Az ellenséges osztrák hatalomnak nem hódolt", emiatt, valamint az osztrákhű városi lakosok vagyona zároltatása miatt függesztették fel tanácsosi állásától a forradalom leverését követően. „Bűnei" közé tartozott az is, hogy a függetlenségi nyilatkozat alkalmából összehívott városi népgyűlés Kossuthot üd­vözlő hálairatát is ő olvasta fel. 7 Szabad: 53. és 101 A négy súlyos sebesült egyike Beniczky János földbirtokos, valamint a többi vád­lottak tanúvallomásukban egybehangzóan állították, hogy a békés felvonulás po­litikai tüntetéssé válásáért egyedül a karhatalom felelős. Sashegyi: 295 8 A városi tanácshoz intézett levelében lemondását azzal is indokolja, hogy a sza­vazatokat nem az 1848. évi XXIII. t. с által előírt cenzussal bíró polgárok adták, hanem a tanácsterembe becsődült „ ... csekély kivétellel részben jogosítatlanok, részben pártoskodók ..." Bár tudatában van, hogy ez idő szerint „ ... a haza szolgálata honfiúi köteles­ség ...", döntését azzal is mentegeti, hogy amúgy is eggyel több a közgyűlésre megválasztott képviselők száma. PmL Tragor-gyűjtemény. 1860. dec. 3. sz. n. 326

Next

/
Thumbnails
Contents