Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

a kincstáron) a két város igen jó üzletet csinál. 5000 pengőért veszi bérbe a hús- és borfogyasztási adót, de emellett a 34 legnagyobb bortermelővel 6000 pengőről szóló kötelezvényt is aláíratnak arra az esetre, ha az adóösszeget a hatóságok nem tudnák beszedni.

226 Egy évvel később már folyamodnak az adóbérlet leengedéséért arra hivatkozva, hogy a 1127 főnyi lakossságú Káptalanvác adómentes, mint 2000 lélekszámon aluli község, s így külön Püspökvác a 10 562 fős lélekszámot számítva, mint 10 000-en aluli lakosságú község is alacsonyabb adóosztályba sorolandó.

227 Tíz év múlva Csekó János, Pajor Albert, Balassa Bálint, Polyák István és Droppa János a helybeli bortermelők nevében a képviselő-testület közbenjárását kérik a két uradalomnál, hogy azok kárpótlás mellett engedjék át számukra a szabad bormérést saját házuknál. A kérelmet a képviselő-testület az országos döntésig továbbításra alkalmatlannak tartja.

228 7.5. KÁPTALAN- ÉS PÜSPÖKVÁC EGYESÍTÉSE. A RENDEZETT TANÁCSÚ VÁROS KÉRDÉSE Püspökvác zilált anyagi helyzete, egyre növekvő adósságai következtében előállt fizetésképtelensége miatt a megyei hatóság által évekig sikertelenül szorgalmazott városegyesítést sürgette. A két város egyesítése már 1783-ban felmerült, akkor a káptalaniak még a püspökrészi tanács megvesztegetését is megkísérelve kezdeményezték a városok egyesítését. A megye 1834-ben már szabályzatot is kidolgozott az egyesítés módjára, majd a megyebizottmány ez irányú törekvése is kudarcot vallott. A szabadságharc bukása után ismét előtérbe került a megosztottság megszüntetése. 1850-ben a főszolgabíró elrendeli a számadások felülvizsgálatát, majd a két város közeli egyesítése lebonyolítására városegyesítési bizottságot nevez ki, mely azonnal megkezdi rövid időre tervezett működését. Az operatív bizottság — melynek elnöke a püspökváci főbíró (később polgármester) és két-két rangidős tanácsos mindkét városból — azonnal nekilát a városegyesítés alapelveinek kidolgozásához. A változott körülmények folytán — látva a püspöki város eladósodott helyzetét — most már Káptalanvác ellenzi az egyesítést, s utasítja a részükről kiküldött két tanácsost, hogy az 1848-ban a megy ebizottmány elé terjesztett egyesítési feltételeknek megfelelően járjon el. Káptalanvác az egyesítésre tehát a következő követelések teljesítése esetén mutatott hajlandóságot: 1. Püspökvác nagy összegű behajthatatlan adósságokkal van terhelve, ezért mindkét város anyagi helyzetét, ingatlan vagyonát fel kell becsülni, mert Káptalanvác nem hajlandó saját tőkéjét a szomszéd város adósságainak kifizetésére fordítani. 2. Káptalanvác az örökváltságra Összeszedett összeget lakosok között kamatra kiosztotta, az egyesülés esetén nem lehet a kölcsönöket azonnal felmondani. 3. A káptalani tisztviselők sokkal kisebb fizetést kaptak eddig, mint a püspökváciak. Amennyiben az egyesülés után nem maradnának hivatalban, úgy a püspökiekkel egyenlő nyugdíjat kell biztosítani számukra. 4. A püspökváci választók száma több mint '/s-dal nagyobb, ezért köve-