Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

működött vasárnap 10-től 12-ig. Az oktatás tartalma az első időben szabadkézi rajz, majd később az illető inas mesterségének megfelelő (építészeti stb.) rajzból állt.

143 1853. augusztus 29-én kelt kormányrendelet sürgette a vasárnapi iskolák fejlesztését. Előírta, hogy a mestereket kényszeríteni kell az inasok iskoláztatására. Elrendelte, hogy az iskola által kiadott bizonyítvány nélkül inas nem szabadítható fel. A város 1858-ban az íráson és olvasáson kívül legfontosabbnak a rajzot tartotta, ezért felhívta az iparosok figyelmét a vasárnapi iskolára.

144 Az inasévek után a felszabadult tanonc tanulólevelet váltott, utána legalább fél évig az apródévét töltötte mesterénél fél- vagy harmadbérért. Ezután társpoharas legény lett, ha a társpoharat letette; ha nem, csak félbért kapott. A vándorlás ideje 3 év volt, a mester fiának csak 2 évig kellett vándorolnia.

145 A református gyülekezet kérte a várost, hogy az iskola zsúfoltságára való tekintettel egy segédtanítói állást biztosítson és — a katolikus iskolai tanítókhoz hasonlóan — a református tanító fizetését is emelje fel. A város a kérés teljesítését feltételhez kötötte, mely szerint kérte, hogy a gyülekezet a városnak engedje át a tanító jelölési és megválasztási jogát.

ш A református gyülekezet a város által szabott feltételeket elutasította. A református vallású gyermekek részére 1867-ben a paplak melletti telken két tantermes új iskolát építettek.

147 Az evangélikus eklézsia a Gusztáv Adolf egylet támogatásával 1850 szeptemberében a megvásárolt Duna-parti házban egy tanításra alkalmas termet alakított ki.

148 Az iskolás gyermekek tanítását 1859-ig a lelkészek végezték.

149 A gyülekezet 1859. december 21-én a várossal tudatta, hogy egy önálló tanítói állás szervezését határozta el, egyben kérte, hogy — a katolikus iskolákhoz hasonlóan — a város a közpénztár terhére járuljon hozzá a tanító díjazásához. A képviselő-testület a tanító járandóságához évi 40 forintot és 3 öl tűzifát adott.

150 A segédtanító bérét a presbitérium 1861-ben évi 200 forintban állapította meg, amelyet kisebb részben a városi hozzájárulásból, nagyobb részben a gyülekezet tőkéje kamataiból és Baranyai János által 1861-ben az iskolára tett alapítványából fizette.

151 A presbitérium számadása szerint 1861-ben az iskolaterem javítására, új padok készítésére, eszközök vásárlására 112 forintot költöttek.

152 A városba betelepült izraeliták száma a század közepén és második felében is az egyre nagyobb letelepedési díj ellenére rohamosan nőtt. Számarányukhoz viszonyítva izraelita vallású tanuló alig fordult elő a főelemi kimutatásaiban. Az egyre erősödő izraelita hitközség önálló iskola alapítását szorgalmazta. A polgármester 1851. augusztus 9-én Pest vármegyének jelentette, hogy a váci izraeliták tanítója Stekler Bernát, s a többi elöljáróval együtt politikailag megbízható.

153 Az első önálló izraelita elemi iskola létesítésének gondolata már 1852-ben megfogalmazódott. Többször folyamodott a hitközség elöljárósága iskolalétesítési kéréssel a városhoz. Párniczky Ede főszolgabíró 1853ban Кару megyefőnöknek felterjesztette a váci izraelita hitközség 3 osztályú iskolájának alapszabályát, a „tanrendszer" kimutatását, és a leendő tanítók bizonyítványát, s mindazok hitelességét megerősítette.

154 Az alapszabály az érvényben levő 1845. évi tandai szabályzat szerint készült. Az iskola létesítését és működését a megye tanügyi hatósága átmeneti jelleggel enedélyezte, kikötötte viszont, hogy a váci közösséghez tartozó, a járás területén élő izraeliták az iskolafenntartáshoz adózással hozzájárulni nem kö312