Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

sárról jövet kővel dobáltak meg. A váci országos vásár előtti napon maga Szeles Mihály alispán ment ki Vácra tárgyalni a főszolgabíróval és a pártvezérekkel, majd a vásár idején is a városban maradt, ahol ezúttal rendbontás nem történt. Egy hét elteltével már a váci rendőrkapitány is jelentést kényszerült tenni a főszolgabíró útján „az utcákon randalírozó és a papságot káromló balközéppártiak atrocitásairól". A főszolgabíró véleménye szerint a városi közegek pártemberek lévén részrehajlók, s különben is „... azon veszélyes hír van elterjedve a nép közt, hogy a mostani kivételes állapotban mindent szabad elkövetni, mert nincs bíró, nincs törvény".

14 A főszolgabíró szigorítja a biztonsági intézkedéseket, megerősíti a csendőrséget, és egy-egy városi tanácsost délután 6 órától éjfél utánig őrjáratra rendel ki. Minden hiába, a kortesbortól is feltüzelt tömegből az őrjáratra pisztolylövést adnak le, a megyefőnök december 2-án fél század lovasságot küld a helyszínre.

15 Az 1865. október 8-án és 29-én történt „zavargások, kártételek s vérengzések" kivizsgálására a helyszínre érkezik a megyei tiszti főügyész és a törvényszéki elnök. A 11 napig tartó vizsgálat a következők bűnösségét állapította meg: Baján János, Joó András, Pap Szabó Mihály, Super Kurdi Pál, Fújó Víg Pál, Csepregi Sándor. Az őrjáratra a lövést Kiss Pál kisváci parasztlegény adta le. öreg Oroszki Istvánt letartóztatták, a megyei központi börtönbe szállították.

16 A választások 1865. december első napjaiban fejeződtek be, Vácon Podmaniczky Ármin megválasztása végül csendben ment végbe. Az országgyűlésen a jelöltek túlnyomó többsége a kiegyezés szükségessége mellett érvelt. Az 1866. június 16-án kezdődött porosz—osztrák—olasz háború miatt az országgyűlést elnapolják, majd az osztrák vereség után meggyorsulnak az egyezkedési tárgyalások. 1867. február 17-én kinevezik a magyar kormányt, majd törvénybe foglalja az országgyűlés a kiegyezést. 2. AZ ÜRBÉRI PÁTENS VÉGREHAJTÁSA, A MEZŐGAZDASÁGBÓL ÉLŐK HELYZETE, MOZGALMAIK A forradalom és szabadságharc leverése után négy évvel, már>az önkényuralom kormányszerveinek hatáskörében került sor a jobbágyfelszabadítás visszavonhatatlan vívmányainak megerősítésére. Az 1853. március 2-án megjelent úrbéri pátens (nyílt parancs), bár nem változtatott az 1848nas törvények által megfogalmazott alapelveken, végrehajtását az udvarhű nagybirtok érdekei a volt jobbágyok hátrányára befolyásolták. Az osztrák polgári jogrend szellemében fogant pátens rendelkezett az örökváltságos községek kártérítéséről is. A felszabadulásnak ezt a módját elsősorban azok a tehetősebb mezővárosok, kereskedelmi és ipari települések — amelyek sorába Vác is tartozott — tudták végigjárni. Az ilyen polgárosodó települések lakossága csak a jogi megítélés síkján vonható egy szintre a paraszt eredetű majorsági zsellérekkel — elegendő pénztőkével rendelkezve egy összegben is meg tudta váltani feudális jellegű pénzdíját.

17 Az úrbériségről 1852-ben készült jelentésében a városi hatóság megjegyzi, hogy Káptalan- és Püspökvác „emberemlékezet óta az úrbéri bánásmód alól 292