Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
Export 1964. 160170 tonna 1965. 260 928 tonna A Magyar Országos Söripari Vállalat váci kirendeltsége nemrég Kisvácott kapott 7 millió Ft-os költséggel új épületet. Hazánk egyik legkorszerűbb sörüzeme. Elődje, a már 1945-ben is működő Váci Szeszáru Kereskedemi Rt. volt, mintegy 14 dolgozót foglalkoztatott. Államosítása 1949-ben történt meg. Ekkor 2 sörfejtő géppel 30 hl sört palackozott. 1950-ben évi teljesítménye 5700 hl, 1969-ben pedig 90 ezer hl volt. A váci, a szentendrei és a rétsági járást látja el. 97 Ez után az iparfejlődési periódus után a felzárkózási tendenciák tanúi lehetünk; amikor minőségileg is új, magasabb szakaszába jutott gazdasági életünk, amely egyben az elmúlt három évtized eredménye is. 3.2. A KISIPAR, A KISIPARI TERMELŐSZÖVETKEZETEK ÉS A HELYIIPAR a) A kisipar • 19464>an Vác legegységesebb tömegszervezete a 620 tagú Ipartestület. Közülük 190—200-an jómódúak voltak, 250-en pedig közepes megélhetéssel rendelkeztek, a többiek alig tudtak megélni. 98 A háború következtében a kisipar is nehéz helyzetbe került, bár munkájuk bőven akadt volna; csakhogy nehéz volt nyersanyaghoz jutni, és a megrendelőknek is meg kellett gondolniuk, hogy mire költenek az amúgy is szűkös készletükből, bérükből. A Kisiparosok Országos Szövetségének helyi csoportja a tanácsok alakulásakor, 1950-ben jött létre. A KlOSZ-nalk a kisiparosak 40%-a lett tagja. 99 Az 1950-es években rohamosan csökkent a kisiparosok száma. A mélypontot 1953-ban érték el, számuk mindössze 130 volt; a lakosság igényeit sem tudták kielégíteni. A 24/1954. sz. tv. megjelenése után — amely .az iparengedélyek kiadását könnyítette meg — az iparűzők száma 318 lett. 1956 februárjában 280 kisiparost tartottak nyilván. Gondot jelentett az utánpótlás, ugyanis nem fordítottak figyelmet tanulók szerződtetésére: összesen 59 ipari tanulót foglalkoztattak. 100 1958-ban a KIOSZ-nak a kisiparosok 90%-a volt tagja. A KIOSZ helyi csoportjához ekkor Vác városa és 13 környező település tartozott, összesen 365 taggal. A váciak 283-an, a vidékiek 82-en voltak. A városban egyébként (1958. február 1-i állapot) 327 iparigazolvánnyal rendelkező kisiparos működött. A háziiparosok és a vándoriparosok száma 11—11 volt, így az iparűzők összesen 343-an voltak. A városi vb megállapítása szerint a munkát egykét szakma kivételével el tudták látni. Tetőfedőből, kovácsból és villanyszerelőből volt hiány. A legtöbb iparengedélyt a cipész és a csizmadia — 49 —, a férfiszabó — 33 — és az asztalos — 29 — szakmákban adták iki. Kőművesből, női szabóból 14—14, lakatosból, órásból 8—8 működött. Ekkor már kedvező volt az utánpótlás is: kőműves ipari tanulónak 16, férfiszabónak, asztalosnak 11—11 szerződött; azonban cipésznek mindössze három. Egyáltalán nem volt ácsból, kovácsból, órásból, kalaposból, cukrászból és szobafestőből utánpótlás. A kisiparosok összesen 64 ipari tanulót foglalkoztattak. Sok gondot jelentettek az ekkor elszaporodott kontárok. 101 1960-ban 307 kisiparos működött: 296 képesítéshez kötött, 9 háziiparos és 2 vándoriparos. 102 1963-ban 255 kisiparos váltott iparengedélyt. 518