Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

volna arányban a profilváltásból eredő haszonnal, így jó néhány évig tisztázatlan profillal üzemelt. Végleges feladata 1957—1958-ban dőlt el. 1958-ban 354, 1963-ban pedig már 990 dolgozót foglalkoztatott. A gyár híradástechnikai profiljának részaránya így alakult: 1958-ban 1,8; 1959-ben 11,1; 1960-ban 36; 1961-ben 48,1; 1962-ben 67,6; 1973-ban 71,3% volt. Sokáig szakemberhiánnyal küzdött. Termékei hengerelt horgany, hengerelt alumínium, forrasztóón, nyomtatott áramkörű lemezek, híradástechnikai transzformátorok, „Alfa" típusú fénycsőfajták, továbbá kibernetikai, tv- és rakétatechnikai alkatrészeik. Nyomtatott áramkörű termékei nemzetközileg is elismertek. 1958—1960 között a ferritüzem építésére 2 600 000 Ft-ot fordítottak, amely tovább bővült 1964—1965ben; így a ferrit világszínvonalon történő gyártására nyílt mód, amely a platinánál drágább. 1964—1965-ben tovább bővült a ferritüzem, fejlődött az alkatrészgyártó üzem; új irodaház és öltöző épült. 1966—1967-ben még tovább bővítették a ferritüzemet és felépítették az alfra- és a hypersü-üzemet, ahová új hypersil-gyártó gépsort szereltek be, és több új raktárt építettek. 1958-ban horgany hengerelt termékekből 3434 tonnát, a nyomtatott áramkörű lemezekből pedig 61 000 m

2-t gyártottak. A gyár 1969-ben kizárólag hazai szükségletre termelt, exportra nem dolgozott. Az Országos Gumiipari Vállalat Palma Gumigyára 1960-ban, 12 dolgozóval alakított gyáregységet a városban. 1961-ben 153, 1968-ban 464 dolgozót foglalkoztatott. A gyár termelési értéke az 1961. évi 2 462 000 Ft-ról 1967-ben 120 100 000 forintra növekedett. Kiemelkedő beruházásai: 1960-ban oldóüzem, 19624эеп phen-javító üzem, 1965—1966^ban hulladékfeldolgozó üzem. 1968-ban komplex fejlesztés indult. 1969-től az Országos Gumiipari Vállalat önálló üzeme lett, Heuréka Gumigyár néven. Fontosabb termékei: gumioldatok, ragasztók és gépkocsiabroncsok. A város egyik legismertebb üzeme, a DCM, a Dunai Cement- és Mészmű. Felépítését 1953-ban határozták el. Építése nemzetközi kooperáció alapján 1959-ben kezdődött. A termelés a tervezettnél egy évvel korábban, 1963-ban indult. A népgazdaságnak ez 650 millió forintot jelentett. Az építkezésen 1962 szeptemberéig 250 millió Ft-ot takarítottak meg. 1962-ben 204 dolgozót foglalkoztattak, közülük 157-en voltak váciak, a többi dolgozót más cementgyárakból telepítették ide. A DGM helyi nyersanyagra — az akkori felmérések szerint 100 évre elegendő nyersanyagra — épült: évi 1,5 millió tonnát a Naszály ad, agyagot pedig — évi 360 ezer tonnát — a Gombás. Az agyagszállító kötélpálya 2,5 kilométer, a kőszállító kötélpálya 3 kilométer hosszú. A szükséges vizet — napi 10—15 ezer m

3-t — a Verőcei Vízmű termeli. A gyár gépeit az NDK-ból, Dessauból szállították. Az építkezésen, a gépeik szerelésén 1963-ig az NDK-ból érkezett tervezők és szerelők dolgoztak. Lengyelország kemenceköpenyéket, Csehszlovákia csomagológépeket szállított. Az 1,5 km

2-es területen felépült gyár védnökségét a KISZ vállalta. Az építkezési költség 2,5 milliárd forintba került. A dolgozók száma, a gyár teljes üzemelésekor 1360 volt, majd az automatizálások következtében 1968-ig 1260-ra csökkent. A zsákgyár 1964-ben évi 40 millió darabot készített. Az üzem eredményei : Ipari kő 1963. 387 958 tonna 1966. 1116 332 tonna 1968. 1 185 031 tonna Klinker 1963. 212 844 tonna 1968. 770 350 tonna Cement 1963. 201415 tonna l 1968. 1000 325 tonna 517