Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

Dunát. Miután elfoglalták Alsógödöt — a magyar fővárostól 17 kilométerre — Budapest körül volt kerítve. Ezt a szakaszt elkeseredett harcok jellemezték. A németek és a magyarok minden tartalékot bedobtak, hogy a bekerítést megakadályozzák. Különösen heves harc folyt Vácért, amelyet a környéken valóságos erődítménnyé építették ki. Aknamezőt telepítettek a határba. Az esős idő is kedvezett a védelemnek, de a Vörös Hadsereg nem ismerte a lehetetlen szót. Vác december 8-án elesett."

3 — Más szemtanú kortársak így írtak: „December ... nyolcadikán ... Kravcsenko páncélos hadosztályai Gödöllő felé irányuló, eltérítő támadással lehetővé tették, hogy Kurkin páncélosai és Pliev lovassága Vác elfoglalása után felkanyarodva Balassagyarmatig, Romhányig és Szobig törjenek előre."

4 „Vác december 8-án elesett" — írta P. Davidenko emlékiratában. „Elesett" és felszabadult. A Vörös Hadsereg a hajnali és a kora délelőtti órákban a kosdi úton, Kösd irányából nyomult előre a városba. Nem sok lövés esett. A város nem nagy károkkal, aránylag épen került ki a háborúból. A szemtanúk még emlékeznek arra, hogyan jelent meg a Széchenyi utca sankán az első szovjet tank, amikor német katonai teherautó robogott végig az Eötvös utcából és a Konstantin tér felé igyekezett; amikor egy pillanatra megállt, megmozdult csöve, mintha visszarántották volna egy pillanatra és ekkor robbanás rázta meg a levegőt, és ez az egyetlen lövés ronccsá lőtte a teherautót. A tank végigkúszott a Széchenyi utcában, mögötte szovjet katonák jöttek, akik házról házra átfésülték az épületeket, a lakásokat. A németek azonban nem nyugodtak bele a város elvesztésébe: december közepén repülőgépről, gépfegyverrel lőtték a várost, a mai Köztársaság utat; majd karácsony másnapján a Duna jobb partján a Tahitótfalunál kiépített állásokból tüzeltek.

5 Ez azonban már nem befolyásolta Vác történetének alakulását, a háború kimenetelét. Ekkor már teljes szélességében kibontakoztak a szerveződő demokratikus erők; semmi sem állt útjában annak, hogy új alapokra helyezzék a gazdasági javák termelését, az emberek egészségügyi ellátását, a kulturális életet, a közlekedést, a kereskedelmet, az államigazgatást; tehát mindazt, ami az életet alapvetően meghatározta. 2. A DEMOKRATIKUS FÖLDREFORM ÉS A TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALOM 2.1. A FÖLDREFORM A demokratikus átalakulás a mezőgazdasági állapotokat sem hagyta érintetlenül. A történelmi igazságszolgáltatás itt is megadta a lehetőséget, hogy megnyugtató módon lezáródjék a földért folytatott évezredes per. Az 1945. március 15-én megjelent 600/1945-ös rendelet mintha 1848 márciusa szellemében ítélt és rendelkezett volna: törvény adta, legális keretet biztosított az „új honfoglalásnak", a földosztásnak. A földosztó, illetve földigénylő bizottságnak összesen 24 tagja volt, de a földterület számbavételét, felosztását végül is húszan végezték; ugyanis időközben lecserélte elnökét és három tagját a bizottság,

6 így a munkát végül is 19 tag és egy elnök végezte el.

7 A föld számbavételére, majd felosztására egy bizottság alakult. A „pusz492