Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
4 A direktóriumról elismerően nyilatkozó polgármester ugyanakkor tevőlegesen részt vett a kommunisták kiirtására szövetkezett városi bizottság munkájában. Vak Bottyán Múzeum, Vác, Tört. dok. 75. 63. 1. 5 Uo. 3242/74. sz. 6 A bizottság tagjai a helyi sajtó közlése szerint a következők voltak: dr. Hornyánszky Zoltán ügyvéd, dr. Zádor János polgármester, dr. Édes Kálmán táblabíró, dr. Göndör Sándor jegyző, Baintner Ernő nyűg. ezredes, Szalay Gyula sörgyáros, Podhorányi József kanonok, dr. Pintér Ernő járásbíró. Otto József nagykereskedő és Mikuska János földbirtokos a későbbi bizonyító eljárás szerint csupán rövid ideig vállaltak ebben a bizottságban szerepet. — PI Arch. 653 f. 3/1924—R—12 154. Fényes László a fehérterror áldozatait számba vevő adatgyűjtésében megállapítja, hogy az alapul vett tanúvallomások szerint a kivégzések értelmi szerzője Szalay Gyula váci sörgyáros volt. — PI Arch. 658. f. 10/7. 238. 1. 7 Az összeállítás a következő források alapján készült: PI Arch. 638 f. 2/53., PI Arch. 658 f. 1/19, 6/184., Tihanyi, 1963. 12—15. 1. — A *-gal jelölt Pajor Istvánt és Szemerád Károlyt két nappal később végezték ki. A halálraítéltek között volt az életben maradt Matejka János, kivégeztek még két, Vácon internálva levő orosz állampolgárt: Puchim Rachmiel — illetőségi helye, Druja, és Schwarzmann Saje — illetőségi helye Czudloff. 8 Az őrizetbe vettek névjegyzékén a kivégzettek neve lakonikus rövidséggel az: „elszállítva aug. 14." bejegyzés áll. Klein Károly neve különös módon nem szerepel a „befogottak" között, csak feleségéé, aki szintén munkástanácstag volt. — PI Arch. 638 f. 2/53. 188. — Ugyanakkor a Friedrich-kormány szept. 15-én az antantmissziónál tiltakozik a románok önkényes beavatkozása ellen. (Nemes, 1956. I. 46, 150—151. 1.) 9 PI Arch. 658 f. 5/129. A kivégzés történetét részletesen leírja Tihanyi, 1963. 12—15. 1., lásd még Csicsay, 1969. 388. 10 Népszava 1924. febr. 5. „A kegyes püspök városából." Uo. febr. 14. „Ha a véres kárpit lebben." 11 PI Arch. 653 f. 3/1924— R—12 154. A többi kivégzésről 1. Tihanyi, 1963. 19, 23—24. 12 A püspök az igazságügy-miniszterhez intézett levelében így indokolja feljelentése célját: „Nagyon szomorú volna, ha ilyen gyalázatos kommunista támadás megtorlás nélkül maradna." Uo. 13 A fegyházigazgató nem tesz említést a gyilkosságok után az igazságügy-miniszterhez intézett jelentésében foglaltakról, mely szerint tudomása volt arról, hogy a járőrnek utasítása van arra, hogy a foglyok nyakába követ kössenek, s így dobják a hullákat a Dunába. PI Arch. 653. f. 4/Vi 1925—59 791 1919. aug. 23-i jelentés. A hét év múltán a valóságot felderítő, s állításait 16 tanúval (köztük a kivégzettek özvegyei) igazoló Szőke Lajos újságírót a Vácon tartott tárgyaláson első fokon 1 év 6 hónapnyi fogházra és 10 millió korona pénzbüntetésre ítélik, majd 1929-ben a büntetést mérséklik. PI Arch. 653 f. 3/1924— R—12 154. 14 PI Arch. 658 f. 10/3. 1919. okt. 23-i bejelentés. 15 így tartották jogtalanul szinte túszként fogva a munkástanácstag Komáromi Kálmánné férjét 1919. VIII. 14— IX. 16-ig, amikor is letartóztatási parancs híján szabadon engedték. (A feleséget szeptember 25-én sikerült elfogni.) A feltehetőleg elmenekült Bánffy György és Huszka Gyula feleségét XII. 3. és X. 10-én vették őrizetbe, de mások is jutottak hasonló sorsra. PI Arch. 638 f. 2/53. 16 PI Arch. 613 f. 12/1920—1451. A két fővádlott a fogolycsere keretében a Szovjetunióba került. 17 Krieshaber Imre a gyár volt tisztviselője a tárgyaláson megalkuvó módon arra hivatkozott, hogy ő mindvégig szabotálta a gyár termelését. L. előző tanulmány 179. 18 Matejka János és Kovacsik Mihály 6, illetve 8 év fegyházbüntetést is kapott még az eddigieken felül a Maróti Lajos és társai ellen lefolytatott perben. A vöröskatonáknak még a rekvirálásokban való részvételért — mint közönséges bűncselekményért — is bűnhődniük kellett. PI Arch. 628 f. 1921— В—1779, 8571. 19 Nemes, 1956. 352. 20 Munkánk elkészítésénél Gyalay Mihály kutatásaira támaszkodtunk. 21 MSK—US. 105. 1938. 384. Az adatok 1935-re vonatkoznak. Nem csupán a mezőgazdaságot illetően, de egyéb értelemben is haszonnal tudtuk forgatni Csankó Lajos írását. Csankó, 1975. 481
