Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

7.7. AGRÁRPOLITIKA A város vezetésének közigazgatási aktusokban jelentkező agrárpolitikája aránylag könnyen áttekinthető: a rendelkezésre álló — nem különösebben jelentős — eszközökkel támogatta a város és környékének agrárérdekeltségeit. Különös figyelmet tanúsítottak a szőlő- és gyümölcstermelés elősegítésére, bár a képviselő-testületnek 1922 szeptemberében hozott határozata — amikor a szőlők után fizetendő adó emelését és a beszolgáltatási kötelezettséget rendelték el — nem erről tanúskodott.

302 1931-ben viszont a város segítségére sietett a nehéz helyzetbe jutott szőlősgazdáknak: rézgálicot igényelt részükre a földművelésügyi minisztériumtól, vállalva helyettük a készfizetői kezességet.

303 A 40-es években — sok tekintetben éppen a város támogatása miatt — Vác sok, mintaszerűen kezelt szőlővel és gyümölcsössel bírt. A támogatás leginkább abban jelentkezett, hogy a város a szőlő- és gyümölcstermesztés fellendítése erdőkében új fajták telepítését szorgalmazta és elősegítette a hegyvidéki dűlőutak kiépítését. — Hasonló támogatást adott a város az állattenyésztésnek is: igyekezett előmozdítani a fajtenyészetek létrehozását,

304 az állategészségügy kereteinek kialakítását.

305 Kevésbé válhatott a kiegyensúlyozott agrárpolitika eszközévé a Közellátási Hivatal tevékenysége — ezt persze a 40-es években >már a háborús helyzet sem tette lehetővé. A „búzaegységben" megállapított, bonyolult beszolgáltatási rendszer sajátosságai, az élelmiszer jegyek elosztása mindenképpen olyan feladatokat adott a Közellátási Hivatalnak, amelyek nem képezhették folytatását a város pozitív, agrárérdekeltségeket támogató politikájának. Bizonyos racionalitást tükrözött a Közellátási Hivatalnak a tej jegyekkel kapcsolatos döntése 1943-ban.

306 Némileg jellemző a helyzetre, hogy a háborús viszonyok között a polgármester dicsérő értelemben szólt a Közellátási Hivatalról, mert az a beszolgáltatási előírások mennyiségi mutatóit túlteljesítette.

307 7.8. IPARPOLITIKA Iparpártoló törekvéseihez viszont a város jelentősebb eszközökkel rendelkezett, mint amelyek agrárpolitikájánál áltak rendelkezésére. Koncepcionálisan is erőteljesebben rajzolódtak ki az elképzelések: Karay-Kralkker polgármester pl. 1943-ban — a háborús konjunktúra hullámhegyén — úgy vélekedett, hogy a város ipari fejlődése számára a főváros közelsége olyan lehetőségeket nyújt, amelyekkel kevés város dicsekedhet. Vácott alacsonyabbak a telekárak és a munkabérek, mérsékeltebbek a közterhek, korlátlanok a terjeszkedési lehetőségek, kitűnő a közlekedés (út, vasút, vízi közlekedés). A polgármester Vác fejlődését — továbbra is — az iparosodásban látta. A város vezetése által kialakított ipartámogatásának gyakorlati megvalósítása egybeesett a háborús konjunktúra kereteinek szélesedésével: 1943

J

ban pl. információkat szereztek a budapesti kereskedelmi és iparkamarától azokról, akik Vácott kívántak ipari tevékenységet kezdeni, a város szerződésben kötötte ki az ipartelepek felépítését, meghatározott időn át történő üzemben tartását, konkrét számú munkás foglalkoztatását. A szerződéses kötelezettségek teljesítésére a képviselő-testület igyekezett jogi garanciákat kikötni, amelyekre azonban alig volt szükség.

308 Korszakunkban a város iparpolitikájának első eredménye 1927-ben a fo476