Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
választott, majd 1942-től hasonló időtartamra kinevezéssel került hivatalába, 278 olyan közigazgatási apparátussal rendelkezett, amely lehetővé tette számára a testületi szervek által hozott döntések végrehajtásának módosítását, bizonyos részleteik súlyozását. 1929-ig a tanácsnokok, a főjegyző, az aljegyzők, a tisztiügyész, az árvaszéki ülnök, a pénztáros, a számvevők, a közgyám, a levéltárnok, a városi orvos és mérnök voltak a városi elöljáróság tagjai, akik — mivel többségükben választott funkciókról volt szó — ha lazán is, de közjogi vonatkozásban mégis függésben voltak a képviselő-testülettől, amely viszont az elöljárósággal, ill. a polgármester közvetlenebb közigazgatási apparátusával csupán a város első tisztviselője révén rendelkezhetett. Már ez a helyzet előrevetítette, hogy 1929 után a polgármester rendelkezésére álló közigazgatási apparátus politikai funkciókhoz jutott. Elősegítette ezt a szervezet egyes osztályainak ügyköre is. Az elnöki osztály foglalkozott pl. a városi tisztviselők és alkalmazottak személyi ügyeivel, hivatalok és állások szervezésével, illetmény-, nyugdíj- és kegy díj ügyekkel, fegyelmi kérdésekkel, a városi üzemek alkalmazottainak személyi, illetmény- és fegyelmi ügyeivel, a képviselő-testület és annak bizottságai megalakításával és összehívásával. Az elnöki osztály ügykörébe tartoztak a népmozgalom kérdései, a sajátos politikai tartalmat hordozó leventeügy, a közigazgatást háborús feladatok ellátására alkalmassá tenni kívánó országmozgósítás, némileg ezzel is kapcsolatban a gépjárművek, lovak és fogatos járművak igénybevétele. Az osztály élén a polgármester-helyettes állt. Az elnöki ügyosztály olyan hivatalokkal is rendelkezett — ilyen volt pl. a Népmozgalmi Nyilvántartó Hivatal — amely kizárólagosan neki volt alárendelve. A regionálpolitika végrehajtásában jutott kiemelt funkciókhoz a közigazgatási ügyosztály. Ügykörébe tartozott — többek között — a földbirtok-politika, egyesületi ügyek, a közoktatás, az egészségügy, a közjóléti kérdések. Az ügyosztály közvetlenül rendelkezett a Városi Orvosi Hivatallal és a város egészségügyi intézményeivel. Az adóügyi, pénzügyi és gazdasági ügyosztály intézte a város hatáskörében hagyott adókkal, illetékekkel és díjakkal kapcsolatos kérdéséket, a mezőgazdaság, a halászat és a vadászat összes ügyeit. Kihágási ügyekbea eljárt a mezőrendészet, az állategészségügy, a vásár- és piacrendészet terén. Közvetlen szervei között a gazdasági hivatal volt a legjelentősebb. A műszaki osztály ügykörénél fogva — amelyet a városrendezés, városfejlesztés, a köz- és magánépítkezések, út- és járdaépítés, csatornázás és köztisztaság alakított — döntéseket hajtott végre, de szakismeretei révén — vagy ezekre támaszkodó manipulációival — ezeket nagymértékben befolyásolhatta, különösen abban az esetben, ha azok testületi szervek elé kerültek. A polgármestertől függött a Közellátási Hivatal, amelynek ügykörét a 30-as évek végétől ismételten átalakítottak. Feladata volt a közellátási, terménybeszolgáltatási és árszabályozási ügyek intézése. Ugyancsak közvetlenül tartozott a polgármesterhez a városi árvaszék, amelynek egyre csökkenő szerepét ügyfélforgalmának visszaesése is tükrözte. A Városi Tűzoltóság szerepét fokozták a háborús viszonyokkal jelentkező tűzkárok. Önállóbb jelleggel tevékenykedett a Városi Főügyészség és a Városi Rendőri Büntetőbíróság — utóbbi kizárólag kihágási ügyekkel foglalkozott, ugyancsak csökkenő tendenciával. 2 ' 9 Ez az apparátus — ami teljesítőképességét illeti — kétségtelenül nagy fejlődést mutatott az 1929-es törvényi rendelkezést megelőző helyzethez képest:
