Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

6. MŰVELŐDÉSÜGY (ISKOLÄK — KÖZMŰVELŐDÉS — EGYHAZAK — SPORT A város két háború közötti oktatásügyéről, közművelődéséről, kulturális és tudományos életéről szólva — két tényező emelhető ki. Míg Vácott a főváros közelsége e területeken inkább hátrányosan, mint előnyösen érintette, több tekintetben meghatározónak bizonyult a katolikus egyház jelenléte. Bár csupán áttételesen hasznosíthatunk olyan információkat, amelyek a modern szociológia hatáselemzéseinél alkalmazhatóak — úgy véljük, hogy a város püspöki székhely jellege s mindaz, ami ezzel összefüggött, politikai hatásokat is eredményezve formálta Vác szellemi arculatát. Ami az iskola és a közművelődésügy területén a város politikáját illeti — az nem, vagy csupán néhány helyi sajátosság következtében tért el mindattól, ami a hasonló nagyságú városokban történt az ellenforradalmi Magyarországon. Az alsó- és középfokú oktatás stagnálását nem lehetett néhány, a felsőoktatást és tudományos életet pozitívan érintő intézkedéssel ellensúlyozni. 6.1. AZ ISKOLÁK ÉS DIÁKEGYESÜLETEK Amit a város tett iskoláiért, az megfelelt az országosan tapasztalhatóaknak: tárca-hozzájárulást szorgalmazott,

215 saját erőforrásokból is jelentős támogatást adott elemi iskolák létrehozásához,

216 része volt az 1933-foan alapított polgári iskola és a működését 1941-ben kezdő gimnázium megteremtésében.

217 A tanonciskola támogatásáról már szóltunk. Több kárt, mint hasznot jelentett viszont a városnak a katonai híradóiskola építésében való részvétel a második világháború éveiben: bár az nagyszámú munkaalkalmat biztosított, a város ve^ zetésének buzgalmát a belügyminisztérium fékezte meg, amikor Vác kötelezettségvállalását csak azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy az iskola építésével kapcsolatos költségek nem haladhatják meg a 800 ezer pengőt.

218 A város kisebb mértekben ugyan, de támogatta a területén működő magániskolákat — így a zeneiskolát is.

219 Mindezek természetesen nem ellensúlyozhatták, hogy a város oktatásügyének első számú reprezentánsa korszakunkban is az 1714-ben létrehozoTt piarista főgimnázium volt — már csak azért sem, mert Vác a kegyesrendiek intézményét kiemelt értelemben támogatta. 1922. januárban pl. közgyűlési határozat intézkedett a tanárok rendkívüli pénzsegélyben részesítéséről,

220 1924-ben pedig a város egy tanár teljes ellátásának költségeit vállalta,

221 majd a rend kérésére ezt két tanárra terjesztette ki.

222 Az egyházi iskoláknak nyújtott városi támogatás különben állandóan emelkedett: 1930. augusztus 28-án pl. a képviselő-testület olyan határozatot hozott, hogy a támogatást 10%-kal kell növelni mindaddig, míg ez „ ... a békebeli járandóságok számszerű összegét el nem éri".

223 A város vállalta a főgimnázium diákotthonának támogatását is.

224 Említést érdemel, hogy 1931-ben Vác újabb anyagi áldozatok elvállalása mellett tudomásul vette a gimnázium felügyelő bizottságának — ebben a város egy taggal kapott képviseletet — megszüntetését, amellyel természetesen igénybe soha nem vett formalizmusról mondott le csupán: a város nem tett kísérletet a gimnáziumban folyó oktatási és nevelési kérdések bármilyen értelmű befolyásolására. A kérdés természetesen az, milyen volt a piaristák gimnáziumában folyó 464