Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

kosság növekedése 1941-ig — a határok változásait is figyelembe véve — orszá­gosan 135,6%, az összes törvényhatósági joggal felruházott városban együtt 422,6%, a rendezett tanácsú, ill. megyei városokban együtt 198,4%, a 10 ezer főnél nagyobb nagyközségekben együttesen 182,4%, addig ez Vácott mindössze 97% volt. Városról lévén szó, az adatok alakulásában itt nagyobb súlyt kap a természetes szaporodás mellett a ki- és bevándorlás különbözete is: ez utóbbi 1920 és 1930 közötti periódust véve több mint a fele volt az előbbinek. A ne­mek közötti megoszlás Vácott nem mutatta a háborúkat követő statisztikák ala­kulásait: míg 1920-ban 9916 férfi és 9479 nő élt Vácott, ez arányában 1930-ban sem mutatott változást. 163 A lakosság életkor piramisában természetesen csupán elhanyagolható értelmű eltérések mutatkoztak a nagyobb régiókra vetített át­lagoktól: 1941-es adatokat véve reprezentációnkhoz, ez a következőképpen ala­kult: a 15 éven aluliak aránya Vácott 25,7%, a 15—39 évesek aránya 43,6%, a 40—59 évesek aránya 22,2%, míg a 60 és ennél idősebbek aránya 10,5% volt. 164 A lakosságnak települési elhelyezkedését tekintve viszont Vác kedvezőbb képet mutatott az 1930-as népszámlálási adatok szerint a lakosság 92,4%-a — 19 361 fő — lakott belterületen, míg a külterületen csupán annak 7,6%-a élt. 165 Ezt ter­mészetesen csupán azzal a megjegyzéssel lehet értékelni, hogy a város nem ren­delkezett olyan kiterjedt külterületi határral, mint számos helység az Alföl­dön. 166 A város lakosságának nemzetiségi megoszlása — bár ez az első világhá­borút Magyarország számára lezáró békeszerződés után már nem volt anomá­lia — a magyarok abszolút többségét mutatta: 19204)an ők alkották a lakosság 96,3, 1930-ban pedig 98%-át, míg a magukat németnek vallók aránya ebben az évtizedben közel a felére csökkent — 2,1%-ról 1,2%-ra. 167 Csupán kuriózum­ként említjük, hogy az ipar fejlődésével Vácott feltűnő külföldiek állampolgár­ságukat általában megtartották, illetve — mint a Kodak-gyár angol szakmun­kásai esetében — itteni tartózkodásuk időtartama korlátozott maradt. Ami a népmozgalom legfőbb mutatóit illeti, az ezer lakosra vetített adatok Vácott — az 1930—31-es évek átlagában — a megyei és országos átlaghoz ké­pest alacsonyabb számszerűségeket mutattak: a városban ezer lakosra számítva 7,9 házasságot kötöttek, 19,8 volt az élveszületések, 12,7 a halálozások száma, a természetes szaporodásé pedig 7,1. 168 • 5.2. AZ EGÉSZSÉGÜGY Az egyes vonatkozásaiban a demográfiai statisztikumokra is kiható egész­ségügy Vácott — említettük már — rendkívül ellentmondó fejlődést mutat. A város nem tudta pl. megteremteni egy olyan kórház építésének feltételeit, amely Vác egészségügyi helyzetét alapvetően befolyásolhatta volna. Az első vi­lágháború viszonyaiban gyökerező s eleve provizórikusnak szánt hadikórház felszámolása után 169 a város legjelentősebb intézménye egy magánkórház lett. Ezt a város támogatta ugyan — 1921. augusztusban pl. 250 ezer korona köl­csönt szavazott meg számára, hogy enyhítse rendkívül nehéz pénzügyi helyze­tét — ez azonban nem mutatkozott elegendőnek ahhoz, hogy a kórház felada­tait akár csak hozzávetőlegesen is ellássa. A kórház működéséről fennmaradt statisztikák arra utalnak, hogy a gyógyítás lehetőségei igen korlátozottak vol­tak — a halálozási arányszámot is csak 1923-ban tudták 20% alá szorítani. Jel-

Next

/
Thumbnails
Contents