Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

• 4.1. A KERESKEDELEMPOLITIKA Hasonló módon volt ellentmondásos e kérdésekben a várospolitika is. Ami a kereskedelempolitikát illeti, annak inkább hiánya állapítható meg. A város kereskedelempolitikai jellegű döntéseit az esetek többségében a rögtönzések, a cselekvés kényszere határozta meg, mintsem a jelenen túllépő számvetés. A város sokat tett ugyan a belső közlekedés fejlesztése érdekében, itt azonban olyan súlyos örökséget kellett részben felszámolnia, hogy ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Vác a maga részéről még a kezdeményezésekig sem jutott a város nagyobb horizontú közlekedésének kiformálásában. A hitel- és postaügy fejlődése és magas színvonala csupán többszörös áttétellel állt kapcsolatban a várospolitikával: a hitelügyek esetében a város inkább csak igénybe vette annak lehetőségeit. Jellemezhetik a város kereskedelempolitikáját azok a döntések, amelyekkel a Horthy-korszak első éveiben találkozunk: a tűzifa árának maximálását illetően a város nem tudta megvédeni a fogyasztók érdekeit,

114 a vám-, rév- és helypénzek emelését szorgalmazó javaslata viszont — amelyet a kereskedelemügyi minisztérium elfogadott — hozzájárult a város bevételeinek növeléséhez, nyilván kereskedelmi érdekeket is sértve.

115 Nem vállalkozott viszont érdekvédelemre a város, amikor azt egy vegyeskereskedő interpellációja szorgalmazta a képviselő-testületben: a város kereskedő- és iparosrétege egy központi intézkedés nyomán mintegy 30 millió koronára rúgó rendkívüli vagyon — hadi nyereség — és jövedelemadó fizetésére kényszerült. Ezt — amely a Vácott már ismert körülmények miatt zömében a kiskereskedőket és kisiparosokat sújtotta — a város még enyhíteni sem kísérelte meg a rendelkezésére álló eszközökkel.

116 Nem sok lehetőséget adott a város kereskedelempolitikája számára, hogy Vác részvények vásárlása révén — erre más formában nem is volt lehetőség — csatlakozott a Magyar Városok Gazdasági Központja Rt.-hez, amelyet 1925ben a városok kongresszusának intézmény jellegűvé nem váló ülése hozott létre.

117 A kezdeményezés — bár a célkitűzések megfogalmazása rendkívül színvonalas volt — országosan is elvetélt, így annak helyi érvényesíthetősége sem juttatta megragadható alkalmakhoz a várost, összhangba került mindezzel, hogy a város nemcsak kereskedelempolitikai, de kereskedelemigazgatási kérdésekben is rendkívül passzív volt: nem, vagy alig léptek fel a városban az élelmiszer-hamisítások, különösen a tej vizezése ellen,

118 a boltok rendszertelenül működtek, nyitottak és zártak, az üzletek települése teljesen ötletszerű volt, azt semmiféle akarat nem hangolta össze. Tudunk viszont a vendéglősök egészségügyi vizsgálatát elrendelő jogszabály végrehajtásáról.

119 A termelői borkimérés kérdéséhez is csupán adóigazgatási szempontokból közelítettek.

120 Visszatükrözte a város kereskedelempolitikáját, hogy a vásárcsarnok megépítése is rendkívül elhúzódott,

121 csupán egy kisebb árucsarnok épült fel 1930ban — 20 elárusító fülkével.

122 Ilyen viszonyok között részben a várospolitikától független vagy alig formált körülmények hatása eredményezte, hogy Vácott a kereskedelemben dolgozók abszolút száma 1920-tól 1930-ig 544-ről 733-ra nőtt.

123 így azután a kereskedelmi vagy csupán statisztikai elnagyolással idesorolható vállalkozások korszakunkban rendkívül szerények voltak. Ezt még a részvénytársasági keretben működő nagykereskedelmi cégek is reprezentálták, mint pl. a Váci Fa- és Csertermelő Kereskedelmi Rt., vagy a Váci Szeszárukereskedelmi Rt. Előbbivel szemben 1938-ban csődeljárás indult,

124