Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

világháború előtti időkre visszanyúló igen kezdetleges előzmények után, 1923ban kezdett termelni — 23 munkást alkalmazva. Radiátorok rendszeres gyártásával 1924-ben kezdtek foglalkozni, 2—3 évvel később a gyár már jó minőségű és szavatoltan üzembiztos központi fűtőkazánokat készített. Elsődlegesen a radiátorgyártással megnövelt kapacitás eredménye volt, hogy a húszas évek végére a munkáslétszám megközelítette a 200-at. A szinte kizárólag váci munkaerővel dolgozó gyár évi termelése a kis- és könnyűipari környezetben elég tekintélyes volt: évi 200 vagon öntvény.

70 Csupán utalásként említjük a 20-as évek végén létesült Váci Pamutszövőgyárat, amely mindössze 47 munkást alkalmazott. A vegyes vagy vegyes jellegű kisebb ipari vállalkozások ismertetése meghaladja e kötet terjedelmét. Történetük feltárása különben a források rendkívül esetleges jellege miatt is igen nehéz. így csupán azok felsorolására vállalkozunk, amelyek munkáslétszáma általában elérte vagy megközelítette a 20 főt, s működésük is esetleg túllépte a helyi jelleget. Tudunk az 1920-ban mindössze 21 főt foglalkoztató Bútorgyárról,

71 egy autó- és gépjavító műhelyről,

12 a város által igen előnyös feltételekkel bérbe adott kavicsbánya működéséről, amely állandó üzemmel napi 18—20 vagon kavicsot és homokot termelt építőipari cikkek egyidejű előállítása mellett. Munkavállalóinak létszáma 20—30 körül mozgott.

73 Reitter István kocsigyára mellett említést kaphat még egy községi kisüzem, a szeszfőzde, nyilván szezonális jellegű tevékenységgel. A városi szolgáltató iparok között forrásilag is >megragadhatóan jelentkezik a kéményseprés és a kovácsszolgáltatások biztosítására tett intézkedések megvalósítása.

74 Itt jegyezzük meg, hogy Vác közüzemeinek legfontosabb adatszerűségeit abban a fejezetben ismertetjük, amely a város köz- és szakigazgatás-történetével foglalkozik: a közüzemek létrehozása és fejlesztése inkább a várospolitikára mint a közüzemek ipari tevékenységére volt jellemző — azok aránylag szűkebb jellege miatt. 3.3. A MUNKÁSMOZGALOM (Dr. Petri Edit) a) Áttekintés A munkásmozgalom megtörésére Vácon átlagon felüli terroühadjáratot indítottak a tanácsköztársaság megdöntése után. (Erről fentebb — az I. fejezet 2. pontjában — volt szó részletesebben.) Az ipari munkásság azonban Vácon — és általában a főváros környékén — kevésbé nyugodott bele kivívott jogainak teljes elvesztésébe. Hagyományaik és mozgalmi eredményeik a dualizmus utolsó két évtizedére tekintettek vissza (vö. Alföldi V. vonatkozó tanulmányának IV/5. pontjával). A helyi hatalmat átvevő („visszavevő") polgármestert hivatalos elismerése — „a váci munkásság négy hónap alatt példásan megőrizte nyugalmát" — is azt mutatta, hogy a tanácsköztársaság alatt egy hatalomra érett munkásság szerepelt. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a váci legális és illegális munkásmozgalom Vácon továbbra is működött. Sőt — a lehetőségekhez képest — eredményeket is elért munkakörülményeinek javításában. A gazdasági igazságtalanságok mellett az országban levő politikai igazságtalanságokat is szükségszerűen látta, hiszen Budapest közelsége és a váci • 444