Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

tület funkcióvesztését, hogy hatáskörét a korszak utolsó éveiben szinte csak az iparostanonc-képzés irányításában érvényesíthette. Jelentős hely illeti a váci ipar történetében az Iparos- és Kereskedőtanonc-iskolát, amelynek eredményes működését a város a legkülönbözőbb eszközökkel támogatta — pl. egyes években a városi egyenes adó 2%-át bocsátották rendelkezésére.

44 Ugyancsak a város szorgalmazta még a 20-as évek elején a differenciáltabb oktatás kereteinek megteremtését,

45 s amikor ismételten lépéseket tettek az oktatás színvonalának emeléséért", a kurzus oly sokszor hangoztatott nevelési célkitűzéseit észrevehetően frázisként kezelték. E törekvések természetesen az oktatás széttagolt jellege miatt — 4 tanító végzett általánosabb jellegű oktatást, a szakoktatás a mesterekre, illetve az iparosokra volt bízva — csupán részeredményeket hozhattak. A tanonciskola története azt mutatja, hogy Vácott az ipari tevékenység egy fontos feltételének 'megteremtése pozitív értelemben tért el mindattól, ami ezen a területen országosan volt tapasztalható. 3.2. A GYÁRIPAR Amikor röviden szólunk a legnagyobb váci ipari létesítményekről, csupán a legszükségesebbnek vélt információk közlésére teszünk kísérletet. Tudjuk: feladatunk megoldását ellentmondásossá formálja, hogy Vác iparának nem a legjellemzőbbjéről, a kisiparról szólunk. (A kisipar történetének monográfiaszerű feltárása zömében olyan eszközöket igényelne, amelyek kívül esnek a történettudomány módszereivel elérhetőeken. Gondolunk itt pl. az urbanisztikai tárgyú néprajz igénybevételére.) Inkább a hagyományt alakító szokás, mintsem az ipartörténet szempontjai indokolhatják, hogy először az 1775-ben alapított Váci Nyomdáról szólunk. A kisüzem — voltak évek, amikor az ipartestület jegyzékeiben mindössze öt nyomdász szerepelt Vácott — minőségi követelményeknek kívánt megfelelni. Ez különösen a nyomdának a váci kulturális és tudományos életet támogató tevékenységével tűnt összeegyeztethetőnek, azzal viszont már kevésbé, hogy e nyomda készítette a város hivatalos nyomtatványait, amelyek különösen a 30-as évek végétől kezdődő kivételes állapotnak a közigazgatásra gyakorolt hatásai következtében duzzadtak fel minden korábbit meghaladó módon. A város iparában a 20-as évek elején már közel fél évszázados múltra tekintett vissza a Váci Első Magyar Szövő és Kötőgyár Rt. A gyár története a két világháború közötti időszakban szinte reprodukálhatja a magyar textilipart érintő hatások ellensúlyozására tett kísérleteket. Munkáslétszáma is ennek megfelelően hullámzott: 1920-ban 141-en, 19304>an 348-an, 1938-ban 335-en, 1940-ben 420-an, 1943-ban pedig 375-en dolgoztak munkásként az üzemben. Mindvégig igen magas volt a munkavállaló nők aránya: ez 1932-től a korszak végéig állandóan 80% felett volt. Meglepően alacsony volt a művezetők száma, de az igazgatósági, felügyeleti, kereskedelmi és műszaki tisztviselők együttes aránya is alig haladta meg a munkáslétszám 10%-át.

46 A gyár 1920-ban alaptőkéjének emelésével nemcsak fennmaradását igyekezett biztosítani, de termékszerkezetének bővítése miatt beruházásokat is eszközölt.

47 1925-ben ismét — sajátos körülmények között: az igazgatósági tagok nyújtottak kölcsönt saját vállalkozásuk számára — alaptőke-felemelésre került sor. Az évtized második felében pedig a piac elbizonytalanodására a kesztyűgyártás megteremtésével válaszoltak. A világgazdasági válság kezdetén nem csupán