Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

vételét, s közhírré teszi: „Aki fegyverét be nem szolgáltatja, az elfogatik és bí­róság elé állíttatik, aki az utcán fegyverrel találtatik, aki izgat és a teljes rend fennállása ellen vét, az a járőr által elrettentő példaadás gyanánt a helyszínen ki lesz végezve." 5 A román királyi katonai megbízott nyomában — a Pest és Vác közötti folyampartot elárasztva, augusztus 9-én, délelőtt 11 órakor a román megszálló hadsereg egy előőrse tűnt fel, majd ezt követően egy csapategysége is a vá­rosba érkezett. i * A román csapat parancsnoka Cornea főhadnagy, a papi szeminárium épü­letében ütötte fel főhadiszállását, s a kihallgatások a közeli zárda falai közt — egy 12 tagú vészbíróság közreműködésével — folytak. 6 A román katonaság fegyveres hatalmával is megerősített helyi fehérter­ror ettől kezdve december 11-ig 158 váci lakost kísért be a fegyházba, s on­nan a helyi számonkérő bizottság elé. Az első napon augusztus 9-én 38 embert, köztük a kivégzésre ítélt hat kommunistát idézték maguk elé. Másnap, vasár­nap imég 18 váci lakost kerítettek kézre. 11-én 11, 13-án 9, 14-én 33, a közbe­eső napokon 1—1 elfogás történt. Néhány nap múltán megteltek a váci fegy­ház cellái a fehérterror összevert, megkínzott áldozataival. Az 1919. augusztus 6—14-e között eltelt öt nap alatt 110 elfogás történt, közülük az alábbiakat végezték ki : 7 (L. a 434. old. táblázatát.) A Hétkápolnán túli kukoricásban történt szörnyű mészárlásról a két vá­rosparancsnokság másnap a következő hirdetményt tette közzé: „Egy román járőr 14-ről 15-re virradó éjjel tíz letartóztatott bolsevikit akart a fegyházból a román parancsnoksághoz kísérni. Az úton ezek szökést kíséreltek meg. Erre a román katonák kényszerítve voltak fegyverüket használni. Kilenc bolseviki le­lövetett, egy súlyosan megsebesítve a fegyházba szállíttatott, ahol a legszigo­rúbb őrizet alatt áll." 8 Az ellenforradalmi korszak egyik legszörnyűbb rémtettével Vác városa is felsorakozott a fehérterror bűntényeinek tetthelyei közé, ezeket sorolva Ga­rami Ernő Vácot Orgovány és Siófok előtt említi. 9 Hogy valójában mi történt a fegyházból elvezetett foglyokkal, és kik voltak a Vácon elkövetett szörnyű­ségek okozói, azt részletesen az öt évvel később, a Népszavában megjelent le­leplező cikkek nyomán keletkezett sajtóper világítja meg. A Népszava olvasó­tábora a kivégzés egyetlen túlélője, az akkor már a Szovjetunióban élő Ma­tejka János elbeszélésében olvashatott a kanonokok elnöklete alatt működő vészbíróság tevékenységéről. Az ügyben „Ha a véres kárpit lebben" címmel újabb tudósítás jelent meg, melyből arról is tudomást szerez az ország nyil­vánossága, hogy 53 ártatlan ember életét oltották ki a váci helyi hatalmassá­gok akaratából. A névtelen újságíró bűnvádi eljárás indítását szorgalmazza, hiszen : „... ugyanezek a figurák ma is tekintélyek a rossz hírbe keveredett városban. Az ott megjelenő hetilapban olvastuk, hogy a Népszava cikke nyo­mán nagy riadalom támadt.. ," 10 A leleplező cikkek alkkor még ismeretlen szerzője ellen Krakker Kálmán, a város nemzetgyűlési képviselője interpellá­ciót terjeszt elő a parlamentben, erre április 3-án még egy, most már korábbi állításait 'bizonyító cikk jelenik meg „Még egyszer a kegyes püspök városá­ból" címmel. A szerző a Váci Hírlap 1919. szeptember 14-i, 19 ember kivégzé­sét hírül adó tudósítására hivatkozván tanúit is megnevezi. 11 Hosszas huza­vona után a váci káptalan, Szalay Gyula sörgyáros és a Hanauer püspök fel­jelentésére az ügyészség vádat emel a Népszava bátor újságírója ellen. 12 Ma­tejka János és társainak a fegyházból való elhurcolása ügyében elrendelik Ge­433

Next

/
Thumbnails
Contents