Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

és földművest (18,1%), 33 kereskedőt, vendéglőst és „magánkodót" (13,0%), 25 értelmiségit (ügyvédet, orvost, tanárt; 10,0%) és 9 alkalmazottat (3,5%) tüntet fel.

31 Az adatok töredékes voltából nehéz következtetéseket levonni. Az itt összeírt személyek — mint foglalkozásuk sejteti — mindenesetre a város tehetősebbjei közé tartoztak. 3.2. A NEMZETŐRSÉG TÁBORI SZOLGÁLATA A nemzetőrség szervezése országos méretekben még alig haladta túl a kezdeteket, amikor 1848 júniusában már szükségessé vált, hogy nemzetőri alakulatokat küldjenek a délvidéki szerb mozgalmak ellen vezényelt sorkatonaság kiegészítésére. Mivel a nemzetőrséget eredetileg csak helyi rendfenntartó (rendőri) szolgálatra szánták, mivel kiképzése és felszerelése még sok kívánnivalót hagyott maga után, ez a „kimozdítás" nem ment könnyen. Nem könnyítette a megyei és városi hatóságok helyzetét az sem, hogy a kormány kezdetben nem szabta meg a tábori szolgálat időtartamát, s előírta, hogy az elvezényelteket „időről időre" fel kell váltani. A nemzetőrség első mozgósítása alkalmából a nagyobb alföldi megyék és városok kerültek sorra. Ezek között volt Pest megye is, amely július közepén 4000 embert vont össze Kiskőrösön és küldött 4 hetes tábori szolgálatra. Ezek között váciak nem voltak. A rövid szolgálati idő miatt rövidesen szervezni kellett a „mobilizált" nemzetőrség leváltását. A megye július 29-i kisgyűlése az újabb 4000 fő kiállításába már a váci járásét is bevonta s Vácot 150 fő kiállítására utasította. Másnap a két város tanácsa már értekezletet tartott, ahol a kötelező létszámot 132 és 18 fő arányában osztotta meg. Egyidejűleg elrendelték a májusban elkészült hivatalos nemzetőri összeírások kiegészítését: mindazoknak a felvételét a nemzetőri névjegyzékekbe, akik a törvényben előírt képességekkel rendelkeznek, de eddig nem jegyezték be őket, „az izraelitákat, új magyarokat sem véve ki". Vagyis Vácott is megtörtént az, ami sok más helységben: amíg a helyben való parádézást jelentette a nemzetőrség, addig meglehetősen szűkkeblűén — többnyire önkényesen jártak el, de amint a kockázatot jelentő tábori szolgálat került napirendre, sietve kibővítették azok számát, akikre sor kerülhet (ti. sorshúzás esetén). A határozat azt is kimondta, hogy a nemzetőrség soraiból a szolgálatra önként jelentkezőket kell először összeírni, s csak ha nem volna elég önkéntes, akkor kell sorshúzáshoz folyamodni.

32 Az aggodalom felesleges volt. A forradalmi változásokkal fellépő gazdasági bizonytalanság és az ezzel járó csökkent munkaheletőség ugyanúgy megtették hatásukat, mint a tanács által beígért nagyobb napidíj. A két tanács augusztus 2-i közös értekezlete megnyugodva vette tudomásul, hogy van elég önkéntes.

33 Ekkor megkísérelték, hogy a hadügyminisztériumtól számukra sátrat és korszerű fegyvereket szerezzenek —, utóbbiakat a katonanövendékek váci intézetéből.

34 A 150 főnyi váci nemzetőrcsapat, az eredeti terveknek megfelelően augusztus 7-én indult meg a kiskőrösi gyülekezőhelyre.

35 Pest megye táborba szállt nemzetőrségének második csoportja is csak 4 hétre vállalta a szolgálatot. Így az augusztus 17-i közgyűlésnek már ezek leváltásáról kellett gondoskodnia. Ekkor azonban a megye már csak 3000 önkéntes kiállítását vállalta, s egyben szakítottak az eddigi, járások szerinti mobilizációval. Az új létszámot az egész megye területéről kívánták kiállítani,