Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

csak kevesebb ibérért. Munkakönyvet nem adtak, s ha jöttek az ellenőrök, akkor elbújtattak. 25 krajcárt kerestünk egy nap."

93 A váci munkásság a századforduló első éveitől szinte minden esetben reagált az országos eseményekre is. így történt 1904^ben, az országos vasutassztrájk idején is. Az államhatalom a vasutasok szervezkedését, s köreikben a szocialista eszmék térhódítását különös szigorral igyekezett megakadályozni. A megkülönböztetett szigor a vasutasok gazdasági, politikai, katonai szempontból is jelentős tevékenységében leli magyarázatát. A vasutasok helyzete, kiemelt fontosságú munkájuk ellenére is egyre romlott, az 1887—1891 között kiadott szolgálati szabályzatok egyre rosszabb helyzetet teremtettek. Az életviszonyok romlása végsőkig fokozta az elkeseredettségüket, aminek eredményeként minden alaposabb előszervezés nélkül robbant ki az 1904-es országos sztrájk. A sztrájk 1904. április 20-án tört ki. Közvetlen kirobbantó oka az volt, hogy Ludwigih Gyula, a MÁV elnöke április 18-án táviratilag betiltotta a vasutasok április 20-ára tervezett országos gyűlését. A váci vasutasok is azonnal csatlakoztak az országos sztrájkhoz. A váci sajtó részletesen beszámolt a jelentős eseményről. „... az itteni állomásról jelentik: éjfél után 1 óra óta nem indítottak vonatot. Több mint 200 utas nem tudja útját folytatni... Kedden éjszaka jött a jelzés 'minden vonatot megállítani... Az első vonat, amely állomásunkra beérkezett szerdán este 7 óra körül jött. A vonatot Strocha fűtőházi főnökhelyettes vezette, s a vonatból egy csomó katonasipkás fej nézett ki. A vonatból Marx igazgató,

94 Decsey üzletvezető, Steichel főfelügyelő és egy csomó főtiszt lépett ki... Az üzletvezető a forgalmi hivatalnokokat összehívta Wellner főnök szobájába, s megkérdezte, 'hogy akarnak-e szolgálni? Hoffmann, Gergely, Boros, Emerich tisztelettel kijelentették, hogy nem. Erre az üzletvezető mindnyájukat távozásra szólította fel, megtiltotta nekik, hogy az állomásra lépjenek."

95 A kormány a sztrájk ideje alatt idegen nyelvű katonaság bevonásával akarta lebonyolítani a forgalmat. A váci állomásra egy százados vezetésével 34 horvát bakát vezényeltek. A sztrájkot a vasutasok katonai behívásával törték le. A király elrendelte a vasutasok katonai állományba vételét. A vasutasok a királyi parancs közhírré tétele után tisztában voltak a helyzettel, s egymás után jelentkeztek szolgálattételre az állomáson. Másnap megérkezett a városházára a 13 vasúti alkalmazott behívója. A katonai behívókat kézbesítették, s be is osztották az alkalmazottakat a helybeli állomásra szolgálatra.

96 A vasutassztrájk ilyen brutális letörését szervezetlenségük tette lehetővé. Vezetőik nem fogadták el a szociáldemokrata párt felajánlott segítségét, azt remélve, hogy ha elhatárolják magukat a szocialistáktól, könnyebben érnek el eredményt. A szociáldemokrata párt a következőképpen elemezte a vereség okát. ,,A küzdő vasutasak óriási tömege szintén proletár, de elzártan a proletárok világától, gondolatkörétől, a hazafiasság mézesmadzagján rágódott eddig. Most áldozatul esik a hivatásos hazafiaknak és szocialista-gyűlölőknek a saját jóakaróinak és saját hazája hazafias kormányának »Hazafiként« vonultak a csatába, tanulják meg, hogy ők proletárok, s a proletárok közé tartoznak, mint szocialisták, vonuljanak haza a csatából, és akkor övék lesz a győzelem, még a legszörnyűbb vereség esetén is. Mert akkor megszerezték a győzelem egyetlen előfeltételét: a proletár osztály öntudatot, amelynek nyomán szervezett osztályharc és győzelem támad."

97 A kormány és az uralkodó osztály számára a XX. század első évtizedeire 357