Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

háztulajdonosként két török borbélyt, egy-egy török kovácsot, kardművest, nyergest, csizmadiát, szappanost, fürdőst jegyzett fel. Ezeken kívül még három török szabót, három török révészt, négy török hajóst, valamint több boltost sorolt fel. A török írásos feljegyzésekből következtetünk arra, hogy a Vácon megtelepedett török iparosok szinte teljes egészükben a török helyőrség szükségleteit elégíthették ki. A váci török iparosok szervezete egy hivatalos városi személy — a muhteszib aga — vezetése alatt állott. Közös testületi házból (londzsa), a testület szervezeteit „iparágak" (esznafi odalari) szerint, az egyes szakmák életét ő szabályozta. Az iparosok műhelyei és boltjai (a jobb ellenőrzés végett) csoportonként voltak elhelyezve. Ezek Vácon a török csarsu környékén, a mai Március 15. téren képzelhetők el. Az árakat és béreket a hatóságok állapították meg: szabott árakkal dolgoztak, sokszor a ráckevei árszabások szerint. A török iparosok is legtöbbször maguk árusították készítményeiket.

33 4. AZ ORSZÁGOS ÉS HELYI JELENTŐSÉGŰ KERESKEDELEM 4.1. A VÁCI HARMINCADHIVATAL NEMZETKÖZI FORGALMA Vác város országos kereskedelmi jelentőségét vámhelyének áruforgalma emelte. A váci vámhely 1526 körül az ún. belföldi 30-adcsoportba tartozott. Az 1530. évtől kezdve — a Ferdinánd király által átszervezett 30-adrendszerben — a váci vámhely az óvári főharmincadhivatal egyik fiókhivatalává lett: az alsóausztriai kamara hatósága alatt. Azonban ez a rendszer sokáig nem működött, mert Szapolyai János király uralmának 1530—1540. évek közötti békés időszakában a korábbi bérlőrendszer maradt életben.

34 Brodarics István váci püspök 1538. július 15-én, Vácról keltezett levelében Nádasdy Tamásnak írta, hogy Vácott az ő háza előtt miként bántak a 30-adosok a jobbágyokkal. Fél év múlva ugyanő egy másik Vácról keltezett leveiéoen 1538. december 20-án Selmecbánya városához vámszedés ügyében is írt. János király 1539. december 17-én, Budán kelt egyik utasításában Vác vámjáról is említést tett. Mindezek az adatok lehetővé teszik nemcsak a váci vám folyamatos működésének bizonyítását, hanem a városon belüli pontos helyének a meghatározását is. Korábban az a nézet terjedt el, hogy a váci vám helye, amely a váci rév helyével azonos, a város északi részén feküdt; de Brodarics püspök leírása után: „az ő háza előtt", tehát a város déli Duna-parti részén, a volt püspöki palota környékén kereshetjük. Vác vámját a törökök a saját vámrendszerükben működtették. A török vám működéséről napról napra haladó bevételi naplók, az ún. török vámnaplók, több évből töredékesen maradtak fent. A vámnaplók adatait a már ismert négy adóösszeírás feljegyzései is kiegészítik. A városon átmenő kereskedők kiviteli és behozatali vámolásából származó jövedelmei az 1546. évi adóösszeírásban feljegyzésre kerültek. így ekkor „a juhok, szarvasmarhák, lovak részjövedelme" 10 000 akcse, azaz 20 000 dénár volt, amíg a simán „vámületék" bejegyzéssel jelölt vámolás értéke 46 000 akcse, azaz 92 000 dénár összeget is elérte. Az utóbbi feltehetőleg nyugatról szövetekkel, vasárukkal, rövidárukkal stb. visszafelé jövő kereskedők megvámolásából származott. A tízszeres vámértékekből egyedül a 98