Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

az egyik fontos magyar nyelvemlék, az 1474-ben írt Birk-kódex szerzője Váci Pál domonkos barát, aki a Nyulak szigeti apácák számára fordította magyarra a domonkos apácák rendi szabályzatát.

173 Mint más középkori városban, Vácott is voltak vallásos egyesületek. Ezek általában valamely templom egy bizonyos oltárához kötődtek, annak védőszentjét különös gonddal ünnepelték, tagjaitól tagdíjat szedtek és jámbor emberek adományából földtulajdonnal is rendelkeztek.

174 A régebbi irodalom ezeknek az ún. testvérületeknek tagadhatatlanul meglevő vallásos jellegét emelte ki és általában nem vette észre, hogy ezek valójában a városi polgárság egyes rétegeinek politikai egyesületei voltak.

175 Vácott csak a Szent Dorottyáról elnevezett testvérületre maradt adat, amelynek szőlője volt a Hermány szőlőhegyen.

176 Egyelőre ez az egyetlen magyarországi testvérület, amelyről tudjuk, hogy Dorottya védőszentet választott. 7. A HELYI IGAZGATÁS ÉS VÄC VÁROSI (= FÖLDESÚRI VÁROSI) JELLEG Vác igazgatásilag is három egymással kapcsolatos szervezettől függött. A vár élén a püspök-földesúr által kinevezett várnagy gyakorolta a teljes földesúri joghatóságot. A várnagy a püspök fegyveres kíséretével, valamint jobbágyaival is rendelkezve gyakran hatalmaskodott valamely szomszéd feudális úr birtokán, mint pl. 1505-ben Bőnyei Korlát Gergely a Nyulak szigeti apácák sérelmére.

177 Ez a várnagy nemesember volt, de Gosztonyi püspök pl. a pesti polgár Csengeri Pétert tette meg váci várnagynak.

178 A várnagy joghatósága nemcsak a várra, hanem a teljes püspöki uradalomra — beleértve Vác városát is — kiterjedt. Mindkét váci város élén bíró és tanács állott. Sajnos nem tudjuk, hogy a tanácsba hány esküdtet választottak. Nagyon keveset tudunk a magyar városról. Csak egy oklevelet ismerünk, amelyet talán a magyar város állított ki. 1468ból fennmaradt a Bornemissza Benedek bíró és mindkét váci város, mind a német, mind a magyar esküdt polgárai által kiállított és a városi hiteles pecséttel megerősített oklevél.

179 A szövegezés alapján feltételezhető, hogy a két városnak ugyan külön esküdtjei maradtak, de már közös bírót választottak, aki ebben az évben a magyar Bornemissza volt. Az oklevél pecsétjének sajnos csak lenyomata maradt fenn. Az adat mégsem egyértelmű. 1503-ból fennmaradt a német város tanácsának oklevele, melynek pacsétje valamivel kisebb, mint az 1468-as oklevélé.

180 Ügy tűnik tehát, hogy mivel az 1468чав oklevelet magyar polgár érdekében állították ki; a magyar Vác bírája a testvérváros tanácsa bevonásával, de saját városa pecsétjével erősítette meg az oklevelet. Nehézségeink azonban ezzel nem szűnnek meg. Bornemissza ugyanis 1457-ben a váci német város polgára volt. Ekkor ugyanis Temesvári Miklós, az esztergomi Szent István-káptalan prépostja budai házát eladván kikötötte, hogy az új tulajdonos szállást köteles biztosítani számára, valamint nővérének, Erzsébetnek, Nagy Antal váci polgár feleségének, továbbá Bornemissza Benedeknek, a váci német város polgárának.

181 Nyilván б is rokona volt Temesvárinak, ezért nem kell feltétlenül németnek tartanunk, de kétségtelenül nem tartozott a magyar Vác polgárai közé. Viszont az is igaz, hogy másfél évtizeddel korábban Budának egy olyan kétségtelenül német bírája volt, Onwein Péter, aki olykor nevét magyarra