Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)
közben. Egy téglalap alakú, 5X2 méter nagyságú, tűzhellyel ellátott házon kívül több hulladékgödörről van szó, amelyekben sok állatcsont, edénytöredék, salak és paticsdarab volt. A leletanyag keltezését az egyik hulladékgödörben talált római ezüst dénár könnyíti meg (Iulia Maesa-érem: 218—222). 105 A Duna-kanyartól ÉNy-ra eső területet ugyancsak az i. sz. I. század kezdete körüli években foglalták el a nyugati germán népek közé tartozó quadok. m Szobon, az öregfalu-dűlőben telepüket ásta ki Horváth A. J. 107 Az egyik ház leletei között Gallienus császár (253—268) kopott bronz érme került elő. A Homokosdűlőből kézzel formált urna 108 (talán sírból származik), a község környékéről pedig bronzfibula jutott a Nemzeti Múzeumba. 109 Zebegényben szintén Horváth A. J. tárt fel egy quád házat, ebből is előkerült két darab, IV. századi római érem. 110 Végül, a nógrádverőcei késő római burgus leletei között elkülöníthető quad jellegű tárgyak — a domború hátú csontfésű, bronz- és vasfibulák, kézzel formált edényke; aranyból készített, félhold alakú csüngő — valószínűleg az itt szolgáló barbár katonaság hagyatéka. 111 Pannónia gazdagsága, a kibontakozó fejlett gazdasági élet erősen vonzotta a túlparti népeket, gyakran hallunk a tartomány történetében barbár betörésekről. Az első komoly áború 89-ben tört ki a szarmatákkal és a quadokkal. Következménye a pannóniai limes megerősítése, kiépítése lett. 106-tól — Dácia provincia megszervezése után, amely a dákok hatalmának végleges megtörését jelentette — a szarmaták kiterjesztették szállásterületüket és elfoglalták a Tiszántúlt is. A II. század 20-as éveitől aránylag hosszú, mintegy ötven évig tartó békés időszak kezdődött a pannóniai limesnél. Ennek jele a barbárokkal folytatott fokozódó kereskedelem, amely a határ mentén, a római táborok katonaságának ellenőrzése alatt folyt. A békés fejlődésnek a 164-ben kirobbanó, 15 évig tartó imarkomann— quad—szarmata háború vetett véget. Okát elsősorban abban kereshetjük, hogy ebben az időben a Kárpát-medence keleti felét is elérték a hunok által — a Fekete-tenger partvidékén elindított — nagy népvándorlás első hullámai. Ekkor jelentek meg a gótok által kiszorított különböző germán törzsek — pl. a vandálok —, akik a birodalom határai felé szorították a Barbaricum addigi lakóit. Ennek reakciója az lett, hogy azok megpróbálták kikényszeríteni a rómaiak fegyveres segítségét vagy a recepciót: a birodalomba való befogadásukat. Bár a háború végül római győzelemmel fejeződött be 179ben, ez nem jelentett végleges megoldást. A helyzet egyre súlyosabbá vált, a 270-es években a rómaiak kénytelenek voltak kiüríteni Dáciát, ahová a keleti gótok vonultak be, míg a Felső-Tisza vidékén a gepidák jelentek meg, akik a Duna-kanyar felé szorították a vandálokat. Ezek a germán népek egyre erősödő nyomást gyakoroltak a szarmatákra, akik újabb háborúkkal akarták kierőszakolni a recepciót. A 322. évi háború után kezdődött meg az Alföldön húzódó hosszanti sáncrendszer, az ún. Csörsz-árok vagy ördög-árok kiépítése. 112 A többszörös tagolású, árokból és magas töltésből álló védővonalak építése római hadmérnökök vezetése alatt folyt, védelmét szarmata katonaság látta el. A sáncrendszer a Duna-kanyarból kiindulva keleti irányba húzódik Debrecen környékéig, ahol déli irányba fordul és az Alföldön végigvonulva az Al-Dunáig követhető nyomon. Ezzel a szarmaták által a IV. sz. elején lakott területet határolja körül. Feladata az volt, hogy megnehezítse a kelet és észak felől támadó népek betöréseit. Létrehozásával egyidőben megerősítették a Duna-kanyari limest is, és kapcsolatba hozható vele az ún. nógrádverőcei típusú erődök 113 megépítése 358 után. Ezek a Duna bal partján (néhány esetben a jobb parton) álló ellenerődök, funkciójukat tekintve megerősített hídfőállások voltak. Alaprajzuk, elrendezé40
