Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

495 Részletesebben erről: Degré Alajosnak a feudális gyámügyről szóló kandidátusi disszertációjában. (Kézirat.) 496 Karcsú, 1880. I. 79. 497 Uo. 99, II. 96, I. 105. (Az 1711—1792. közti időből származó végrendeletekben vagy az egyes gyermekekre vagy az egyház, ill. templom céljaira hagytak szőlőterületet, vagy ingóságokat. A temetésre, a lelki üdvösségért mondott misék költségeire vagy a szegényekre hagyott anyagiak is rendszeresek a végakaratnál. VPL Űr. ir. 1729; PmL. VL. Végrendeletek 1792/150, 919.) 498 Karcsú, 1880, I. 99, 105, II. 93. 499 Uo. III. 79. 500 Uo. 84—85. (Ekkor már a tanács irattárában helyezik el az árvák ügyiratait.) 501 PmL Conscriptio Chyrurgorum I. 18. 502 PmL. PkV. Tjkv 1792/1216. 503 Karcsú, 1880, II. 116. 504 PmL PkV. Tjkv. 1783/80. 505 Karcsú, 1880, II. 165, 174. (Vö.: uo. 104 = 1775-ben kifogásolja a tanács azt, hogy fizetnie kell az orvost.) 506 PmL. PkV. Tjkv. 1825/569. 507 Karcsú, 1880, II. 174. 508 Karcsú, 1881, III. 65. 509 PmL. PkV. Tjkv. 1764/80, 1794/147, 1806/96, 1812/345. 510 Uo. 1810/162. 511 Uo. 1802/104, 1806/3. 512 Uo. 1800/503. 513 Uo. 1788/VI. 6. 514 Részletesebben erről: Eckhart, 1954. 515 Ennek részletezésére nincs helyünk. Vö.: Degré, 1961, 103—107. Сотр. Stat. IV. 1. 549—862 (Pest megyei statútumoknál.) 516 Karcsú, 1881, III. 106—107. (1845. és 1846. év.) 517 Uo. 92, 94, 102, 103, 106. 518 Uo. I. 78. (A bíró botja vagy pálcája a földesúrtól kapott bíráskodási jog jelképe volt: Barta, 1882, II. 133. Botja alatt meghajolni = ítéletének alávetni magát.) 519 Karcsú, uo. I. 81. 520 Uo. 94, 97. 521 Uo. 102—103. 522 Uo. 104. 523 Uo. II. 15. 524 PmL PV. Tjkv. 178/129; uo. VPL Űriszéki iratok 1751/13; vö.: Eckhart, 1954, 19, 20 159 525 VÖ.: Karcsú, 1881. III. 112. 526 Vö.: Eckhart, 1954, 156—163 (V. fejezet. Az úriszéki bíráskodás a földesúri jövedelmek biztosításának szolgálatában.) 527 Karcsú, 1881, III. 74. 528 Uo. 100. (Decemberben az úriszék is tudomásul vette a megyei döntést, és elismerte az elsőbíráskodási jogot: uo. 102.) A mezőrendöri bíráskodásra olyan végzést hozott a megye, hogy egy tanácstagot jelöljenek ki erre a célra, amit „Vajzer József úrra" bíztak (uo. 100), aki 1846-ban bíró lett (uo. 106—107). Utóda a rendőrkapitányi tisztségben Guba Antal lett, akinek halála után kiderült, hogy a háromezer forintnyi bírságpénzből 973 forintot elsikkasztott (uo. 110). Erről Vadass Pál rendőrkapitányt tájékoztatta az úriszék. Az uradalom — mivel saját erdeinek kárában érdekeltté tette magát — a csődpert is az úriszéken indította meg és egyúttal az úriszék hatáskörébe vonta a mezőrendőri kihágások pénzbírságolását. Püspökvác tanácsa a megyéhez fordult: „a kiváltságos és rendezett tanáccsal ellátott mezővárosokban az erdőben elkövetett kihágásokat a rendőrkapitányok tiszti kötelessége büntetni, s nem az uradalom úriszékének, mint történt" (PmL V—401, Püspökvác iratai, 1716/1846). Ez ismét egy több éves pert jelentett az uradalom és a tanács között (Karcsú, uo. 111—112). 529 Schräm, 1969, 663. 530 PmL. PkV. Tjkv. 1765/187. (Vö.: uo. 1791/732, amikor kiáltotta ugyan az órákat, de közben a kocsmában volt. Megintették.) 531 Uo. 1792/272. 532 Uo. 1791/729. 258