Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

ügye általában a tanács hatáskörébe tartozott. Tiltották a vasár- és ünnepnapi murikát, a mise vége előtti italmérést, az előírt időn túli ivászatot és táncot; de a kapitány és a hajdúk ezeken felül felügyeltek a vásárok és bálok rendjére is, és a rajtakapott vagy feljelentett kihágókat figyelmeztették vagy bekísérték a tanácsházára.

538 Káptalanvácon azt is előírták, hogy ünnepnapon a szolgák és szolgálók egy céhmester, ill. gazdaasszony háza előtt gyülekezzenek misére az első harangszókor.

539 Idegeneket szállásra befogadni 1715-ben csak a bíró engedélyével lehetett (a kihágót 3 forintra büntették), később a kapitánynak, a fertálymesternek vagy hasonló beosztásúaknak kellett meggyőződnie a szállást kérő becsületességéről.

540 Egy alkalommal a püspök látta meg a kisváci reformátusokat, hogy kévehordással szegik meg a vasárnapi munkatilalmat. Értesítette a tanácsot, és az estig tartó elzárással büntette a kihágókat.

541 Három font viaszgyertyára ítélte a tanács a Rókus napján táncolókat.

542 Más alkalommal csupán megfeddést kaptak — a bakter feljelentése alapján — a csendháborító mesterlegények a késői „devernálásért", de 6 pálcára ítélte a tanács azt a cigányt, aki nekik a „tilalom ellenére" muzsikált.

543 A pajkosság (heccelődés), az éjszakai csínytevések Vácon is divattá váltak az 1800-as évek elején. Mivel azonban a pozsonyi országgyűlési ifjúság hasonló felszabadultságát követték a váci diákok vagy a felső- és alsóvárosi legények: a kapitány és a hajdúk fokozott ellenőrzését írták csupán elő.

544 Verekedések esetén keményebb büntetéseket róttak ki. Egyszer az alsóvárosi legények a Fehér Hajó kocsmában olyan kihívóan jelentek meg, hogy „módot adtának" a felsővárosi legényeknek is „a végett öszve seregleni" és így természetesen verekedniük kellett. A provokáló alsóvárosiak egy forintot, a becsületüket védő felsővárosiak pedig 75 dénárt fizettek fejenként kihágásukért.

545 Volt vásárkor is kocsmai verekedés, mert a váci legények a kecskeméti legényekkel elkezdtek kötekedni.

546 Újévkor az egyik cselédbálon („kotsisok által tartott társas mulatság") tört ki verekedés az Arany Hordó kocsmában: a gazdalegények szokásos elszegődése után.

547 Ilyen alkalmakkor a kapitány és a hajdúk kísérték be a „rossz tévőket", akik pl. a vásár után azonnal megkapták a testi fenyítést (bot, pálca); de a kevésbé bűnösöket is utcaseprésre ítélték, hogy megszégyenítsék őket.

548 Kihágás volt 1837 után a gabonapálinka főzése is.

549 Hasonlóképpen tiltották, ill. büntették az istállóban este tűzrakás mellett szórakozó szolgalegényeket, vagy a kertek alján tüzet rákokat.

550 A fonóházakat is tiltották mind a tűzveszély, mind pedig a pajzánkodások és pajkosságok miatt. Püspökvácon 1824-ben a hadnagy feladatává tették ezek felderítését, az ottlévök „széjjel veretesét" és gazdáiknak törvény elé állítását.

551 Káptalanvácon a fonóházban azért civakodott két legény, mert az egyik nem engedte magát „kutya szokások szerint megkeresztelni", és eközben a vonakodó lajbija elszakadt. Az erőszakoskodó legény büntetését — a bizonyára befolyásos — „attya közben vetésére s kérésire", valamint első ilyen esete miatt elengedték, de a lajbi (kiskabát) „bonificatiójára" kötelezték.

552 Még kihágásnak minősíthető az az eset is, amikor Püspökvác egyik hentese borjúhúsként szamárcsikót mért ki a mészárszékben. Mivel tette undort keltő és becstelenítő volt a vásárlókra, 24 pálcát szenvedett el; de megszégyenítésként fél óráig a deresen állt a tanácsház előtt, miközben csalásának leírása a nyakában lógott.

553 Külön kihágási csoportot képeznek a mezőrendőri ügyek. Ide tartoznak a szőlőkben, vetésekben, temetőkben, erdőkben, réteken stb. történő tilos legeltetések, a gondatlan őrzésből eredő állatkárok, kisebb lopások stb. Az ilyen ügyekben idővel a kapitány bírságol (vö.: 1840:9. te.) és az ebből eredő bírságpénz a tanácsnak tetemes jövedelmet jelentett.

554 234