Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

csolata is. I. Ferenc unokaöccse, Lotharingiai Habsburg Károly Ambrus főherceg 21 évesen a váci püspökség kormányzója volt.

272 1808/1809-ben a szeminárium, a gimnázium és a siketnémák iskolaépületében helyezték el az austerlitzi csatában megsebesült magyar és osztrák katonák egy részét, valamint a francia hadifoglyokat. A piaristák átmenetileg a dominikánusok üres rendházában húzták meg magukat.

273 Az oktatás ebben az évben csak 'kisebb-nagyobb szünetek beiktatásával, illetve közös iskolahasználattal folyt.

274 Amíg az 1777-es tanügyi szabályzat sok tekintetben irreális célkitűzéseket fogalmazott meg az iskolák részére, addig az 1806-os II. Ratio Educationis már reálisabb alapokon jött létre és lényeges előbbrelépést mutat minden területen. Legfontosabb eleme a tankötelezettség kimondása és a nőnevelés elrendelése volt. A főelemi 3. osztályát megszüntetik, a gimnáziumokban megnyitják a 6. osztályt. Eltörölt a rendelet mindenféle tandíjat. Kiküszöbölte a kötelező német nyelvet és eltörölte a nemesi származású tanulók előjogát az előbbrehaladásban. A II. Ratio Educationis gyakorlati végrehajtása a városban csak 1809 őszén kezdődhetett meg. A rendeletben előírt főelemi 3. osztályát a piarista rendi gimnázium épületébe telepítették. A város a rendre igyekezett áthárítani a tanítói járandóság terhét is, ami 5 évig itartó vitát eredményezett a rend és a város között. A kegyesrendiek követelése 1816-ban már 1:250 forint és 42 öl fa. A város sem az igazgatókanonok, sem a püspök parancsára nem hajlandó fizetni, mert csak a világi, normális iskolai tanítók javadalmazására van kötelezve. Végül is a helytartótanács 1816. augusztus 13-án 23 508. sz. alatt kiadott utasításával elrendeli a visszamenőleg követelt hátralék egy összegben történő kifizetését és további, havi 250 forint folyósítását.

275 Az átadott osztály létszáma 1816-ban 82 fő volt, amiből 41 a váci, a többi vidéki.

276 A hat évfolyamos gimnázium mellett létrehozták a püspöki líceumot. Az oktatást itt is a kegyesrendiek látták el. A líceum 1850-ig működött. Az elemi iskola felszerelés- és tanítóhiánnyal küzdött. 1804-ben segédtanítót kért az igazgató: „...A leendő segédtanító alatt 193 tanuló tanulna, akiket a magyar, a német és a latin írásra egyaránt meg kellene tanítani ... Szükség lenne a betűk felismerésének, írásának és olvasásának tanítására egy AB C-s táblára, füzetre, papírra és más eszközökre, ... olyan segédtanítót akalmaznánk, akit a tanító bevezetne a gyakorlatba ... délelőtti időben a fiú- és leánytanulókat ... oly módon tanítaná, hogy egyesek a betűkkel ismerkednének, mások olvasni kezdenének, ismét mások nyelvtannal, számtannal és a latin nyelv elemeivel foglalkoznának ... A tanulók nem figyelnek, rendetlenkednek, az osztályból különböző helyeikre futnak, iskolatársaikat és a tanítót zavarják, tele torokból ordítanak ... Ez a segédtanító alkalmazásával megszűnne és akkor a tanítónak módjában lenne fegyelmezni .. ,"

277 Ulrich István 1821-ben veszi át a karmesterséget és a leányok tanítását Munganaszt Páltól, aki főelemi tanító lesz és egy év múlva már arról ad számot, hogy olyannyira megsokasodtak a leánytanulók, hogy a padok számát kettővel meg kell növelni és kér egy új táblát is. Balogh István iskolaügyi kanonok 1823-ban a tanácshoz írt levelében kéri a várost, ahogy „minden nemzeti iskolában, úgy itt is, a váczifoan is a leánykák naponként két órán át az őnekik szükséges kötés, tűzés és varrásban oktattassanak a tanító neje, vagy más alkalmatos személy által".

278 A város felfogadta a tanító feleségét 150 forint évi fizetésért. Ulrich Istvánnét tekinthetjük a város első tanítónőjének. Az elemi iskolában a koedukáció megszüntetése, a tiszta leányosztályok szervezése is meg-