Sápi Vilmos szerk.: Vác története I. (Studia Comitatensia 13. Szentendre, 1983)

lebontják a templomot és a hívok a tahitótfalui egyházközségben kereszteltették gyermekeiket és kötöttek házasságot.

130 A plébános váci járandóságait Dvornikovits püspök szabályozta, mint földesúr. Állandó tételként szerepelt a párbér.

131 A párbér a lelkész illő eltartására szolgáló egyházközségi egyenes adó. Valamikor önkéntes áldozási obláció volt, de az ellenreformáció idején már adószerűén hajtotta be a város. Ezen kívül a templom fenntartását segítették faggyúval, miseborral. A stóladíj keresztelés, esketés és temetés után járt.

132 Althann M. Frigyes 1718-ban elrendelte a plébániai javadalmak összeírását.

133 1743-ban a városi tanács fizetési táblázata szerint a váci plébános javadalma évi 300 Ft, amit két részletben fizettek ki a természetbeni illetményeken kívül. Azokat a városi és püspökuradalmi alkalmazottakat, akik a földesúr szolgálatában álltak, Migazzi Kristóf felmentette a párbér fizetése alól, de dupla stólafizetésre kötelezte.

134 A püspök 1777ben az egész egyházmegyére kiterjedően egységesítette a stóladíjat. Kisvác lakossága — felekezeti megkülönböztetés nélkül — kénytelen volt a plébános járandóságaihoz azonos mértékben hozzájárulni párbér és a stóla fizetésével.

135 A püspök javadalmainak jelentős részét azok a falvak és majorsági birtokok szolgáltatták, amelyekben maga a püspök volt a földesúr. Ezek közül kiemelkedett Vác, Nógrád, Cegléd és részben Nagykőrös. Jelentős anyagi forrás a püspököt megillető tized is. A püspöki falvak egy részéből a tized természetben folyt be, de több „falu és város dézsmája bérbe volt adva", Dvornikovits szerint igen kedvezőtlen feltételek mellett.

136 A kuriális falvak megtagadták a tized fizetését. A püspök „jövedelmeinek gyarapítását szolgálta a Vácon felállított két vámszedő hivatal is".

137 Vác városa szerződéses viszonyban állt mindenkori földesurával, a püspökkel. A váci püspöki javak nagy részét — Csörög, Derecske, Cselőte, Tatárhegy és Szór majorságát — bérelte.

138 A káptalan javadalmai és birtokai a XVIII. sz.-ban tovább bővültek. Az említett, püspöktől kapott 12 falu tizedszedési jogát Kollonich püspök 1712-ben újabb (Rékas, Üllő és Sügyinek fele) területekkel egészítette ki.

139 1742-ben a püspök a káptalannal megosztotta Vác város földesúri jogát is.

140 A földesúri jog megosztása után egyházjogi és közigazgatási szempontból a várost területileg két részre osztották. A város Vs^ad része Püspökvác és Kisvác néven különvált az Vs-ad résznyi Káptalanváctól. A káptalani városrész területét a mai Lőwy Sándor u.—Széchenyi u.—Sztáron Sándor u.—Hámán Kató u. és a Konstantin tér határolta. A káptalan e területen a királyi haszonvételi jogokat is (vám, rév, dunai malmok, mészárszék, két kocsma, halászat, Kúria nevű szálló és az úrbéri váltságdíjak) élvezte.

141 A városon kívül még 150 hold szántó, 37 hold rét, 292 hold erdő, 11 hold szőlő és néhány kisebb kiterjedésű birtoktest tartozott hozzá. A kanonoki házak zöme a XVIII. sz.4>an épült a püspöktől kapott telkeken. Az 1713-ban kelt püspöki határozat szerint a kanonoki házak, a káptalanbeliek által bírt telkek és szőlők a polgári és püspöki terhektől mentesültek. A kegyestanítórendieket Kollonich Zsigmond püspök telepítette Vácra 1715ben és erre 24 000 rhénus forint alapítványt tett. Kollonich a rendek működésének kiszélesítését segítette. 1714-ben a piaristák megkezdik az ideiglenes papneveldében a hittudományok oktatását (a dominikánusokkal közösen).

142 A piarista rendházat és iskolát az 1725—27. években építették fel.

143 A rend építkezései anyagi források hiánya miatt ezután hosszú időre szüneteltek. Althann M. Frigyes püspök pedig a káptalan egyetértésével 1719-ben a ferences rendieket 185